0-24

Az elmúlt hetekben az élet még gyorsabb tempót diktált, csak pörögtünk-pörögtünk, nem volt megállás. A végére elszédültem, kimerültem. A legelemibb dolgokra sem volt időm, s olyan úri huncutságokra, mint a blogírás, meg végképp nem jutott energia. Hiányzott. Nekem sokszor ez jelenti azt, hogy egy pillanatig meg tudom állítani a világot, megadhatom magamnak az időt visszatekinteni, bevésni, átadni, megosztani... Fontos percek ezek.
Csak gyűltek a cetlik a "gyerekszáj" rovatába, Áronnak kiesett még két foga (az egyiket kiverték), Berci jól működik az oviban, de itthon tombol, Boldi versenyről versenyre jár (sakk, matek, röpi, foci), az osztályban megválasztották polgármesternek... Az elmúlt hetekben szárnyaltunk (magas- és mélyrepülés egyaránt), de remélem újra visszatalálok a földre, a saját tempómhoz, megtalálom azt a ritmust, amelyre a legszebben táncol együtt a család.