Szigetcsúcs

A Szentendrei sziget felső végénél, Kisoroszi határain túl van a legendás Szigetcsúcs. Évek óta nézegetünk át, és tervezgettük, hogy egyszer átmegyünk. Na idén végre összejött. Amúgy is el kellett menni Tahiig a Tescoba, mert fogyóban volt az éltető sör, így aztán útba ejtettük a szigetet is. Kisoroszi legvégén, mikor elfogy az út, letettük a kocsit és kiballagtunk a szigetcsúcsig. Valószínűleg a rossz oldalon mentünk, mert útközben először egy naturista nagycsaládba botlottunk, ahol a fiatal pár látványa ellen nem volt kifogásom, de a két nagyszülő próbára tette a legendás szépérzékemet, nem beszélve arról, hogy a nagypapa éppen intim higiéniás szakkört tartott: alig győztem Áronnak mutogatni a békát a part menti sekélyesben.

A szigetcsúcs kavicsos, kicsit zsúfolt plázs volt, a bokrokban ezer sátorral, és Dóri megállapítása szerint sehol egy mobilwc, így nem nagyon jöhetne szóba ott egy átvágás a bozótoson. A csúcson viszont hosszasan be lehet gyalogolni a Dunába hosszában!!! anélkül, hogy elsodorna, vagy ellepne a víz.

Mivel nagyon csinálni nem volt mit, ezért egy fél óra után elindultunk a sziget másik, Nagy-Duna ág felőli oldalán. Na ez a rész viszont nagyon király: homokos part, a víz kristálytiszta és ott is az első néhány méter homokos, utána meg finom apró kavicsos. Szóval nem bántuk meg. 

Visszafelé kihagytuk a nudit, helyette megtanultuk az okos visszautat a kocsihoz és mentünk haza. Na de nézzük a képeket, hiszen azért jár ide a látogató!