Szaruhártyától hasmenésig

Egy szavam sem lehet, mert egész ősszel s a tél zömében elkerült minket az évszakkal kötelezően együtt járó betegségből betegségbe vergődés, de sajnos ez sem tartott örökké, 4-5 hete vége a szerencsénknek. Boldi kezdte, majd Bercus a kruppal, Árcsi, VP a tüdőgyuszival, majd Boldi orra..., s most újból Bercuson a sor. Múlt héten elmentem egy iskolai nyílt napra, mivel bár még kétségek gyötörnek, de Árcsi nagy valószínűséggel szeptemberben első osztályos lesz. Aztán éreztem, hogy zörög a telefonom, s mikor megláttam, hogy az "ovi" keres, tudtam, jobb, ha veszem a kabátom, és indulok, nekem itt bemutató óra már nem terem. Nyertem. Bercusék sólisztgyurmáztak, s Bercus szemébe beletunkoltak egy jókora adaggal, egy órája sír, nem nyitja ki a szemét.... 5 percen belül az oviban voltam, és addigra Erzsike (dadus) odafigyelésének és szeretetének hála Berci kinyitotta a szemét, s bár még szipogott, már lehetett vele kommunikálni. A szemét azonnal kimosták, ennek ellenére eléggé bedagadt és könnyezett, így jobbnak láttam hazavinni. Úton hazafelé és otthon 5 percenként sírva fakadt, hogy nagyon fáj, és dőlt a szeméből a könny. Koradélután, mikor nem javult a helyzet, elvittük a Budai  Gyermekkórházba, ahol nagyon kedvesen fogadták, csak a kölök viselte nehezen, mikor 4en feszegetik a fájós szemét, és az anyja sem segít neki megszabadulni a fehér köpenyesektől, hanem igyekszik lefogni. Na, ezt én is nehezen abszolváltam, s az sem segített a helyzeten, mikor a doktornéni kijelentette, hogy "ennek a gyereknek le van gyalulva a szaruhártyája, és a kötőhártyája is sérült, nem csak sólisztgyurma a ludas, valószínűleg egy kis körmözés is volt a dologban", s ez bizony fájdalmas, nagyon-nagyon. 24 órára kapott egy kötést, és csukva kellett tartania a alatta a sérült szemet, valamint kb. óránként cseppenteni, bekenni, másnap várnak minket egy újabb randira, mikor is kiderül, hogy a látása sérült-e. A délután és az éjszaka rettenetes volt mindannyiunknak, Bercust még sosem láttam ennyire maga alatt, feküdt a sötétben, és nem volt hajlandó kinyitni egyik szemét sem, s mire sikerült bekennem, sírtunk mindketten.

Másnap levették a kötést, egy hét otthonlétre ítéltek, antibiotikumos szemcseppre (óránként!), de a lényeg, hogy a látása nem sérült. Huhhh. Estére viszont belázasodott, fájt a torka. Elvittük dokihoz, vírusos ez-az. Nem részletezem a többit, most a vírus a gyomránál tart, és 4 napja f..ik, mint a lakodalmas. Merülünk.