Lizi-Lizi-Lizi

Ma egy túl régóta dédelgetett álmom vált valóra azzal, hogy eljutottunk Zsuzsihoz Solymárra. Lizit utoljára újszülöttként láttam, s szívből sajnálom a kimaradt egy évet. A fiúk hormonháztartása turbo-fokozatba kapcsolt, versengtek Lizi kegyeiért, amolyan macsósan anyáskodó üzemmódban, amitől pedig az én hormonjaim zizzentek meg, olvadoztam rendesen. Simogatták Lizit, etették, itatták, vigyáztak rá, fogták a kezét, nagyon-nagyon szeretően, gyengéden. Körbemotoroztuk/futóbicikliztük/bicajoztuk a solymári halastavat, persze kötelező kakaós-csiga-szünet közbeiktatásával. Megcsodáltam Zsuzsi tündérkertjét, ami olyan, mint egy pointilista festmény, a kis színes pöttyök tavaszi virágok, gyönyörű és üde.

Bár a nyomába sem ér, de jövő héten szívesen látnálak Titeket a teraszomon! :-)