Kiss Ottó verséről Varró Dániel jutott az eszembe, ezért írom ide le Varró Dani limerikjeit is.
Tavasz volt, fényes, szép tavasz,
az árnyék épp csak két arasz
- a medve ment a fák között,
minden madárra ráköszönt.
Örült a hosszú tél után,
hogy jött egy forró délután
- bundában barnát vett fel ő,
mert abban szép és megnyerő.
A rét is szép ruhát viselt,
a bokrok meg madárcsicsert
- ott ült egy méh, csak megszökött,
szagolni szállt virágözönt.
Vagy mézet gyűjt? Az is helyes.
A méz roppantul ízletes.
A méz: akár egy csepp remény,
imádja azt a medvelény!
Varró Dániel: Limerikek
Kíváncsi gyerek volt Péterke,
Bedugta orrát az ételbe.
Kiszólt a galuska:
"Megrúglak, Petyuska!"
S Péterke elszállt az éterbe.
Volt egy úr, lakhelye Sarkad,
pukkantott egyszer egy halkat.
"Ki votl ez, kérem?"
Azt mondtam: "Én nem."
Nem volt egy őszinte alkat.
Volt egy úr, lakhelye Komárom,
Útra kelt egyszer egy homáron.
Kérdezték: "Élelmes?
Fürge és kényelmes?"
"Nem-mondtam-, de azért komálom."
Volt egy úr, lakhelye Mozambik,
Fenéken harapták a zombik.
Faggatták: "Nagyon fáj?"
Azt mondták: "Ugyanmár.
Eleve is volt már azon lik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése