Magányosan

A sors úgy hozta, hogy a hosszú hétvége középső két napját a férfiszakasz négyesben volt kénytelen abszolválni, ráadásul se Namu, se Nagyvadász nem volt itthon (Dórival hármasban voltak Münchenben).

Mivel itten 36 óráról volt szó, ezért Dóri már napokkal előtte parázott, hogy vajon mi lesz velünk nélküle, mit fogunk CSINÁLNI, meg hogy majd mit ESZÜNK, meg egyáltalán.

Az indulás előtt precízen megtervezett programot mondott el, amit leírnom nem, csak megjegyeznem kellett: aszondja, péntek délelőtt elmentek 10-re a Vérhalomra játszózni, ebéd Esztinél, alvás ugyanott. Délután anyádéknál lesztek, aztán este otthon. Vacsora virsli és/vagy hideg. Másnap délelőtt Csömör, Esztiék épülő házának megtekintése, majd lovaglás, ebéd anyádnál, alvás, majd várás a Zöldkőben a hazatérő Megváltóra. (idén 33...)

Erre én csak bólogattam, meg volt ühüm-ühüm, átéreztem én is a helyzet drámaiságát, mert tényleg iszonyú felelősség a mai világban ilyen hosszú időre elszakadni a mamarobottól, aki egyszemélyben garanciája a vacsorának és jó időnek egyaránt.

Mikor Dóri reggel hatkor lelépett, én már éber és feszült voltam. A gyerekek egyesével beszállingóztak az ágyamba, és akkor a felelősség súlya alatt megroppanva kikapcsoltam a CD lejátszót, ami addig a belégzés-kilégzés-belégzés-kilégzés c. végtelenítettet játszotta. Egy pillanatig a rémület jeges szorítását éreztem a mellkasomban, de aztán ez is elmúlt.

Bereggeliztünk, a gyerekeknek Túrórudi helyett müzlit adtam, és aztán elkezdtünk Monopolyzni. Pontosabban csak Áron és Boldi, míg Bercus inkább autózott. Így aztán 10 helyett csak 11-re értünk le a játszóra. Az ebéd Esztinél 100 pontos volt, de az ottalvástól eltekintettünk, felmérvén a dolog istenkísértés jellegét. Így aztán itthon csapta be a szunyát a Háromgyerek 67%-a. Évi nagyi meg átjött délután, este csatlakozott az egész Pálinkás család, akikkel aztán ittunk a nevükre. A buli után a fiatalokat elzavartam aludni, Évi nagyit szintúgy, és reggelig horpasztottunk.

Másnap kimentünk Csömörre lovagolni (erről mindjárt bővebben), aztán beebédeltünk Éva nagyinál, aludtunk és vártuk a Messiást.

Mikor Dóri megjött, igencsak elcsodálkozott, hogy mindannyiunkat épségben talált, de azért örült! Legközelebb lehet, hogy 37 órára is el mer menni????