Újra itthon

S hogy jó-e???? Első körben a "nem" felé billent a mérleg, mert rengeted elfojtott ill. a nyolc hetes távolléttel együttjáró problémát kell megoldanom/megoldanunk.

4 körben cipeltük föl a táskákat, zacskókat, csetreszeket, a nyár foszlányait a garázsból a negyedikre, s kezdődhetett a kicsomagolás, amiről már jópárszor írtam, hogy mennyire utálom. Sirattam a szabadságot, az örökös együttlétet, a zöldet magunk körül, a nyár könnyed lefolyását. A lakásba lépve el sem tudtam képzelni, hogy hol fogunk elférni, olyan zsúfoltnak, fullasztónak tűnt minden tér, pedig tavasszal még szerettem.

"Kicsi és sötét", gondoltam magamban, pedig sem ez sem az, csak a nyár volt szabadabb és világosabb,... el kell engednem a vizeket, erdőket, kertkapcsolatot, büntetlenül szétzilálható napirendet.

Valójában nem a lakással van baj, hanem velem. Egy újabb hullámvölgy, talán megrémülve az új feladatoktól (Boldi iskolás lett, Bercus még mindig nem beszél, nagyon lassan fejlődik szociális téren, ezért egy oviba sem vették fel, de erről majd születik részletesebb sirám), vagy búslakodva a nyár távozásán.

Hamar rájöttem, hogy magam alatt vágom a fát az önsajnálattal, a Háromgyerknek Kacsarét a fészek, mikor hazaértek simogatták a szekrényeket, falakat, ugráltak örömükben a szobájukba lépve..., így csüggedés helyett rendet kell tennem magam körül.

Először is megfogadtam, hogy miden nap egy zacskónyi feleslegessé vált dolgot lapátolok ki a lakásból, mert valószínűleg nem a 130 nm tetőtér + tároló a kicsi, hanem túl sok a cucc. Átnéztem a ruháinkat, és jövő héttől kezdve szelektálok, gondolva a rászorulókra, s szakítva gyűjtögető életmódommal.

ÉS ami ennél sokkal fontosabb: magamban kell rendet tennem, elfogadnom, hogy Bercusnak mellettem lesz ebben a tanévben is a legjobb helye, bíznom benne, hogy megtaláljuk a kellő szakembert, segítő kezet, és egy év múlva már Berci is a "gyerekszáj-rovat" szerves résztvevőjévé fejlődik.

Boldit buzdítva terelgetnem iskolás létében, figyelni rá nagyon-nagyon, Árcsit kicsit rövidebb pórázra fogni, mert eléggé elszaladt alatta a ló, s közben töltekezni a fantáziájából, lelkesedéséből, életszeretetéből. Vannak és lesznek feladataim, és bízom benne, hogy helyes megoldás felé sodródom. Ha látnék egy augusztusi hullócsillagot, türelmet kérnék és alázatot, sokkal többet annál, mint ami van.

S bár az időjárás nyárias, lelkiekben itt van az ősz, itt van újra.........