Árom

Kezd tönkremenni Áron, pedig nemrég még olyan jól működött. Az utóbbi időben szemtelen lett, nyafka és nyávogós. Ha valami ellenállásba ütközik, akkor elkezd nyávogni és a "Te bolond vagy!" kifejezéssel illeti a másikat, legyen az gyerek, felnőtt, ismerős vagy ismeretlen. Ha rájön a harcolhatnék, akkor könnyen bedurvul, először csak szóban, " Jó, akkor most megöllek!", de ha úgy adódik, akkor konkrétan is lenyom Bercinek egy két arcost, vagy megtépi a másik haját.
Ha az ember erre ráhörken, akkor vagy azonnal bocsánatot kér, de kb. nulla hitelességi együtthatóval, vagy bedurcizik és közli, hogy "Nem leszek többet a barátod és soha többé nem alhatsz mellettem!", ami kicsit komikus annak fényében, hogy minden éjszaka, de legkésőbb hajnali ötkor áttrappol a szülői hálóba és nem nyugszik addig, míg föl nem ébreszt minket.

A "szeretnék" kifejezést nem használja, helyette az "akarok" játszik. Hetek óta párbajozunk a kocsiban:

- Apa, akarom hallgatni a Gergő kedvenc zenéjét! - ez a We will rock you a Queentől
- Áron, sajnos nem értem...
- Apa, akarom a Gergő kedvenc zenéjét!
- Nem értem.
-Légysziiii!
- Nem akarom, hanem?
- Szeretném.

...és ez így megy hetek óta, ahányszor együtt utazunk. Arról nem is beszélve, hogy a kijelzőbe már beleégett a 16-os. Még szerencse, hogy Higany Alfrédot jó hallgatni. Mi lett volna, ha a "Csovi-csovi Dzsászper, egy kutya a gyereknek" refrénű hal(l)hatatlanba szeret bele?

Ha így megy tovább, ki kell hívni a gyerekjavító gyorsszolgálatot.