Fokhagymás csiga

VP állítása szerint sokat nyomott a latba ez a sós kelttészta, mikor megkérte a kezemet (a kis számító beles...). Mikor az első közös otthonunkban laktunk, még gyerekek nélkül, az esti baráti sörözgetések-borozgatások kísérője volt ez a rozmaringos csoda csiga. Stahl Judit valamelyik szakácskönyvében lapul az eredeti recept, gondolom egy régebbiben, mert az első sütésnek már van vagy 11 éve.

Szerelmi bájital helyett (a sör amúgy is már a kezükben van...):

Egy nagy kelesztőtálban elkeverek egy zacskó élesztőport (ha minden igaz 7 gr) pár kanál meleg vízzel és egy kevés cukorral. Egy másik edényben összekeverek 3 dl meleg vizet, egy-két evőkanál olivaolajjal, egy evőkanál sóval, ízlés szerinti borssal, 2 teáskanál cukorral, és apróra vágott rozmaringgal (ne sajnáljuk), az őrölt is megteszi, egy evőkanál biztos belemegy. Ezt a trutyit (ha elkészíted, te sem tudod más szóval illetni) hozzálöttyintem az addigra kicsit felhabosodott élesztőhöz, és jöhet a robotgép, dagasztókarral: Kb. 50 dkg réteslisztet meglangyosítok a mikróban, és apránként hozzákeverem. Sokáig dagasztom, akkor jó, ha hólyagos lesz a tészta, és nagyjából összeáll. Ilyenkor gép kikapcs, kezünk bekapcs, és jöhet a manuális dagasztás, inhüvelygyulladás, s közben még 5-10 dkg feldarabolt fekete olivabogyót is beledolgozok, csak a hecc kedvéért. (15 dekát veszek, és örülök, ha a végére marad 5 a tésztába.....) Imádok dagasztani, ha kell, közben lisztezem még egy kicsit a tésztát, ha nem, akkor is, mert lisztezni is imádok. Cipót formázok felőle, kicsi lisztet szórok a tetejibe (mondom, hogy imádom), és egy órát meleg helyen kelesztem (fóliát teszek rá, vagy a kelesztőtál tetejét.)

A cipó egy óra alatt kb. a duplájára nő, és lyukacsos lesz, de egyben rugalmas is, illatozik. Ez már fél siker. Átgyúrom, majd egy nyújtódeszkán nagyjából téglalap alakúra nyújtom (ha profi lennék, most írnám, hogy hányszor hány centisre, de én örülök, ha a téglalap összejön...), és megkenem fokhagymás vajjal (kb. 10 dkg puha vaj, 4-5 gerezd foki, nem spórolósan..., ha már homár, legyen kövér, juhéééé), majd a téglalap hosszabbik oldalánál fogva feltekercselem a tésztát, elviekben így egy hengert kapok, amit kb. másfél cm-es darabokra vágok, és az így született csigákat egymás mellé teszem egy tepsibe (nem túl szorosan, mert még nőnek). Kelesztem újabb fél órát, majd megkenem egy kis vizes tojássárgájával, és irány a sütő, 200 fok, kb. fél óra.

Néhány tapasztalatból született jótanács: Ne kezdd el szűk gatyában enni; kalkuláld bele, hogy 2 napig fokhagymaszagot áraszt minden, a szagelszívó, ill. a lakás illatosító berendezései csődöt mondanak; a férfi rokonságból előtör az állatias hedonizálás, te meg sütkérezhetsz az üres tepsik látványában (érdemes a sütőből kivéve azonnal menteni magunkank egyet-kettőt).

Padlizsánkrémet, halkrémet rittyentve mellé férjed újra megkéri a kezedet, s te elgondolkodhatsz.....