Boldi a superman!

Pont társasoztam Boldival, mikor felébredt Berci a délutáni alvásából, és keservesen sírt. Kértem Boldit, hogy hagyjuk egy kicsit abba a játékot, és nézzük meg az öcsit. Először ellenezte az ötletet, ráérünk még azzal, fejezzük csak be a társast. Mondtam Bobeknak, hogy mikor ő kicsi volt, és sírva ébredt, én bizony hagytam csapot papot, és megvígasztaltam, ne kínozzuk Bercit sem. Hamar felébredt benne a testvéri szeretet, vagy valami efféle, és már ballagtunk is az emeletre, hogy kivegyük Bercust a kalickából. Boldi odaadó bátyból gondoskodó apa lett, és tündérien terelgette Bercit a szobában, közben mondogatta:

-Apuci segít neked.

Elkezdték szétdobálni a párnákat, egyikhez hozzávágták a másikat, hatalmass puffanások. Boldi ráébredt képességeire, és előtört belőle az izomagy:

-Mama, én akkora bivalyerő vagyok!Ha jönne egy tolvaj, én jól belerúgnÁk a pöcsébe, ha lány, akkor meg a puncijába, és megvédenélek!