Hófoci

Mária dédi fél kilenckor telefonált, hogy mindjárt indul hozzánk, mert szuper fantáziajátékot talált ki a fiúknak. Kikérdezett, hogy mire lehet felmászni a lakásunkban, mi alá lehet bebújni...

Dédi minden alkalommal elvarázsolja a gyerekeket, másfél órán keresztül azt sem vették észre, hogy létezem. Rég volt már ilyen nyugodt 90 percem! Először garázst építettek kockákból az autóknak, aztán előkerült egy új, szerelős játék, ami lenyűgözte Dédit, s így a fiúkat is. Árcsinak nem múlik a kötőhártya-gyulladása, és mivel ma fújt a szél, csak Bercust vittem ki egy kis időre a levegőre. Áron hajlandó volt egyedül maradni Dédivel, elengedett. Tudom, hogy ez egy 3 évesnél nem nagy szám, de Áronom mostanában elég rövid pórázon tart.

Bercussal a kertben lapátoltunk egy kis fagyott hómaradványt, aztán kezdetét vette a hófoci, 20 percig kacagott azon, hogy egy darab fagyott havat rugdosunk ide-oda.

Mire hazaértünk, Árcsi Mária dédivel egy szörnyűséges hóvihar közepén sütött sózott májat, majd palacsintát lekvárral, s közben várták a tűzoltókat, hogy kivágják a fákat, de még a tövüket is....

Teljesen érthető, hogy Áron a búcsúzkodásnál azt mondta Mária dédinek:

-Okos fej vagy! Mikor jössz legközelebb?

Kis koromban én is így vágyakoztam Dédi (akkor még "csak" Nagyi) után!!!