Boldi állandóan kijött hozzám a konyhába, és közölte, hogy ő bizony éhes. Mondtam neki, hogy még várnia kell, de addig is ehet egy almát. Neki csak a rákos tészta kellett (amit én is megértek), semmi más, így dulifuli fejjel ment vissza játszni. Mikor elkészültem, de Nagyvadiék még mindig sehol, bementem Boldihoz, aki hihetetlen morcos fejjel ült a fotelban.
-Rossz napom van!
-Miért Bobek?
-Miattad!
-Miattam?
-Nagyon éhes vagyok! Ha belemennél a gyomromba, te is megéreznéd!!!!!!!!
Fél egykor végül kiengeszteltem!
1 megjegyzés:
Jaj de megértem, ilyenkor jön Máriánál a "nassolás", sósmogyoró, szőlő, stb. A gyomor harangozni is tud (korog?), és az ebédet még meg kell melegíteni, és az tart egy ideig. Boldikám, anyád segít majd az önfegyelemhez. Ez kínzó érzés
tudom jól! Hajrá üres gyomrúak, csak fegyelem! Szenvedés- mentes "éhes vagyok"-ot kívánok mindenkinek. Puszival,Mária D.
Megjegyzés küldése