vasárnap, november 15

Éhséglázadás!

Ebéd előtt Árcsi Nagyvadival meglátogatta Éva dédit a kórházban. Boldi alig bírta kivárni, hogy hazaérkezzenek. Én közben megterítettem, és elkezdtem melegíteni az ebédet, amit Namu előkészített: gombaleves, spárgaleves, rákos zöldtészta, kétféle zöldségköret, borjúhús, rizs, kétféle krumpli..... Szóval Namus adaggal, választékkal.......
Boldi állandóan kijött hozzám a konyhába, és közölte, hogy ő bizony éhes. Mondtam neki, hogy még várnia kell, de addig is ehet egy almát. Neki csak a rákos tészta kellett (amit én is megértek), semmi más, így dulifuli fejjel ment vissza játszni. Mikor elkészültem, de Nagyvadiék még mindig sehol, bementem Boldihoz, aki hihetetlen morcos fejjel ült a fotelban.
-Rossz napom van!
-Miért Bobek?
-Miattad!
-Miattam?
-Nagyon éhes vagyok! Ha belemennél a gyomromba, te is megéreznéd!!!!!!!!

Fél egykor végül kiengeszteltem!

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Jaj de megértem, ilyenkor jön Máriánál a "nassolás", sósmogyoró, szőlő, stb. A gyomor harangozni is tud (korog?), és az ebédet még meg kell melegíteni, és az tart egy ideig. Boldikám, anyád segít majd az önfegyelemhez. Ez kínzó érzés
tudom jól! Hajrá üres gyomrúak, csak fegyelem! Szenvedés- mentes "éhes vagyok"-ot kívánok mindenkinek. Puszival,Mária D.