hétfő, szeptember 21

Újra öten

A külön töltött nyolc nap alatt háromszor is beszéltünk Boldizsárral telefonon.
Első alkalommal megtudtuk, hogy a szállodában lent van egy étterem, ahol jobbra asztalok, balra pincérek sorakoznak (ez amolyan török specialitás lehet!). Aztán kaptam egy kedves sms-t:

"Írd meg anyának, hogy jó a Törökország, és sokat gondolok rá! És azt is, hogy ültem tevén! Boldi"

A második beszélgetés alkalmával Boldi Áronnal tárgyalt, de ha jól hallottam, csak a "nagyon félünk a farkastól" topic-ot vesézték ki.

Harmadszorra végre valami török beütése is volt a csevejnek: Boldi elújságolta, hogy Ahmed, a kedvenc pincér, mikor sem a kis, sem a nagyfőnöke nem figyelt, sütött csak Boldinak tésztát, s mivel Bobeknak "nagy volt az étvágya" három adaggal tolt be. Valamint Bobek elárult egy nagy titkot: "Hozok nektek ajándékot! Nektek négyeteknek, mert hozni kell, ha az ember elutazik. Nagyon meg fogtok lepődni, és nagyon-nagyon örülni fogtok neki! Ne mond el az Apának, de képzeld, kaptam egy fociruhát, Messist. Ez titok, hogy meglepetés legyen."
Szombat reggel végre kiegészült a család. Az ajándékunkként Boldi megmutatta a legújabb mezét, "Barcelona 10", azaz Messi, nagyon büszke volt magára . Mi is, és jól sejtette, hogy a legjobban neki örülünk majd!


Éjjel egykor indultak a szállodából és reggel nyolcra értek a Zöldkőbe. Boldi magához hűen fél kettőig pörgött... Mi meg csak hajtogattuk a "három az nem kettő" szállóigénket, és közben nagyon örültünk, hogy három.









Nincsenek megjegyzések: