Hétfőn, miután Bercus végigüvöltötte az éjszakát, teljesen zombinak éreztem magam, és bizony elképzeltem milyen lenne a napom a gyerekeim nélkül. Szerencsére a délelőtti depin átlendített a Diáékkal való játszóterezés, ahol Ákos nagy lapáttal osztotta az egybegyűltek fejére a homokot, mi pedig Diával némi fegyelmezéses felszólalásokat leszámítva remekül elcsevegtünk a homokban, közben természetesen készültek a gödrök, várak, mikor mire volt rendelés.
Délután úgy alakult az élet, hogy Namu elvitte magával a közértbe Áront, én pedig Bercus mellett Pannira vigyáztam, amíg Eszti dolgozott. Csak ültem a földön, és töltekeztem! Elillant a fáradtság, visszatért az életkedvem. Ezért:
2 megjegyzés:
Nahát, képtelen voltam a konyhát rendbe tenni, mert ezeket a reklámbébiket csodálni kellett. Nagyszerű képek, lehet velük feltöltődni az nem lep meg. Hogyan tudnak együtt játszani!!! Hát külön világ. Gratulálok. Pancsur Istvánra emlékeztet?! legalább is ezeken a képeken, pedig tisztára az apja. Millió puszi, M.D.
Dórikám, csodásak a képek, így még inkább haza húz a szívem...
Puszi E
Megjegyzés küldése