Másnap megérkeztek a várva várt vendégek. Pillanatok alatt föloldódott mindenki, és nagyon kellemesen elbeszélgettünk, mialatt megsült, aminek kellett.
Sylvia és Zoltán érkezett meg először és azonnal leültek Bobekkal unózni, ami azért nagy szó, mert Sylvia óvodán kívül nem nagyon szokott ovisjátékokat játszani, ami azért eléggé érthető. (A benzinkutas se szokott otthon tankolni a nagyszobában.)
Gyöngyi Sándor mögött ülve motoron érkezett, és mivel Bobek eddig csak a Nagyvadit látta motoron, így nem is volt kérdéses nála, hogy ki lett a nap sztárja. Sándor Árcsit is levette a lábáról, miután hosszú félórákon át játszotta a két naggyal a sót vegyenek játékot.
A nagy kajálás után felkaptattunk a Kutyahegyre. Áron útközben minden egyes bogárral percekig matatott, és Zoltán, aki biológus, hosszasan és elképesztő türelemmel beszélgetett Áronnal.
Felfelé menet a leégett szederbokornál ismertettem az egybegyűltekkel a helyi közgyűlés programpontjait, különös tekintettel az 5-re, azaz Cseh Attila természet és útkárosító tevékenysége, Az Egyesület reagálása címűre.
Lefelé jövet a társaság másik Sándora, aki tűzszerész, mesélte el, hogy mit is csinál, mikor dolgozik, és hogy tényleg az az öröm neki, ha esethez hívják, bár leggyakrabban sajnos a kézigránátnak kinéző Citroen fékhengert jelentik föl a zemberek.
Összességében szuperül sikerült kertiparti volt, legalábbis mi nagyon jól éreztük magunkat!
1 megjegyzés:
Jelentem, hogy mi is jól éreztük magunkat. A vendégség elsőrangú volt:még az Únót is élveztük, mert Boldi annyira édesen izgult, hogy tud-e nyerni?
A kaja és az idei mogyorótermés is remek volt, a kedves házigazdák jól meg is kutyagoltattak minket a Kutyahegyre.
ZebraSylva és Zoltán a türelmes
ui: bár a plédet nem volt idő kipróbálni, szerencse hogy még nyáron megtettük!
Megjegyzés küldése