Közben gyűltek a rokonok, puhult a levesben a hús és már a kertben is lehetett rohangászni. A gulyásleves végül nagyon jó lett, tőlem még elhangzott a minden idők legjobb kitétel is, de VP csak vonogatta a vállát, és állította, hogy ugyanúgy főzte, mint máskor, biztos a helyi hentes marhalapockája turbózta fel. Mindenesetre mindenki - és ez nem túlzás - kétszer szedett az igen sűrű gulyáslevesből.
A kéttál-ételt lenyomattuk egy kis főtt kukoricával, aztán nagymennyiségű sütivel, végül csak pihegtünk a ház árnyékában, de csak az, aki tehette. Nagyvadi nem volt szerencsés, mert Boldi erősen szeretett volna focizni, így végül Nagyvadi is. Közben úgy döntöttem, hogy itt az ideje, hogy Berci is megtanuljon focizni,
és bár ez a képen nem látszik, de becsszó élvezte a csocsó-stílusú focit.
A tortához volt tűzijáték, ami az ünnepeltnek láthatóan nagyon tetszett.
Berci kézről-kézre járt, néha az asztalon keresztül,
és nem lehetett nem észrevenni, hogy Mária dédi mennyire rá tud hangolódni Bercusra:
Estefelé hazamentek a dédik kiheverni a gyomor elleni támadást,
a nagyik pedig kint aludtak velünk, de előtte még egy kis röplabdázzúúúúúúnk, lééééécccci, Nagyvadiiiiiiii!,
1 megjegyzés:
Olyan szép ez a gyerek is!!! Boldog szülinapot, Bercikém!!! A puszikat majd személyesen és hamarosan!!!
Kriszti
Megjegyzés küldése