A török és a Vadászok

Kérdezgetik ám sokan, hogy milyen volt a török kiküldetés. Boldi elég szűkszavú az ügyben, de egyértelmű "jó" a válasza. Emlegeti a sok csúszdát, fagyizásokat, mutogatja a kincseit, amit a tengerparton gyűjtött. Nagyvadiék bővebben kifejtették, hogy miért is volt ismét szenzációs élmény a közös nyaralás. Kisvadi Nagyvadi mellkasán aludt egész éjjel, és nappal is elválaszthatatlanok voltak egymástól. Élvezte ezt Kicsi és Nagy. A szálloda káprázatos, a tengerpart gyönyörű. Esténként szervezett programok, tánc, színház, tevegelés. Egész nap evés-ivás, Boldi legtöbbször halat evett. Külön köszönet Namunak az állandó kenegetésért, így Boldinak szép a színe, de nem csokibarna, se nem rákvörös.

Mikor megérkeztek a török reptérre, ők értek ki leghamarabb a buszhoz. A két Vadi felszállt, és lehuppantak egymás mellé az első sorba. Namu igyekezett mögéjük ülni, de nem vette észre, hogy az első sor után lépcső van, és hasra esett. A vadászok kérdezték, hogy mit csinál, mire ő nyugodtan válaszolt, hogy éppen összetöri magát. Ezek után Boldi feltérdelt a székére, és cérnagéza hangon csipogta, hogy "lépcső-lépcső-lépcső". Sorra szálltak fel az emberek, ráadásul egy, már a repülőn bepiált társaság tagjai, és legtöbbjük nem vette komolyan "a kisfiút", aztán vessenek magukra, káprázatos esések sora... Nagyvadiék pontoztak a végén. Az egyik bácsi, aki felfigyelt Boldi szavaira, látva a lépcsőt, megsimogatta Bobek buksiját, és megköszönte az életmentést.