Nem ráz a röhögés, de azért próbálkozom

Azt hiszem a mai nap alatt éveket öregedtem, és a szakállas eljövetelét leszámítva, legszívesebben az egészet elfelejteném, bár örökké bevésődött. Reggel meglátogatott minket a doktornénink, aki Bercire pillantva megállapította, hogy kissé cianotikus. Minderre a nehéz légzése, hideg végtagjai, enyhén lila szája alapján következtetett. Bercus nagyon rosszul van két napja, csúnyán köhög, úgy veszi a levegőt, mint egy asthmás. Hajszálon és egy optimista anyán múlott, hogy nem utalt be minket a kórházba, felírt egy inhalálós szert, de ha romlik Bernát állapota, irány a Tűzoltó utca. Egész nap ezen reszkettem, tartottam a kezemben Bercit, a forródrótot VP-vel, próbáltam ápolni a másik kettőt, akik egyre nehezebben viselik ezt az elhúzódó betegséget. Sétáról még szó sem lehet, Áron nem is lépcsőzhetne, nála olyan kiterjedt még a tüdőgyulladás, bár a legsúlyosabb kétség kívül (és a röntgen felvétel ellenében) Berci állapota. Mindezt tetőzvén Bercus délután véres széklettel örvendeztetett meg minket. Újból hívtam az orvost, aki "megnyugtatott", hogy nem az antibiotikum mellékhatása, lehet szalmonella, vagy valami más bakteriális fertőzés. Egyre inkább javasolja a kórházat, de az alapos megfigyelést feltétlen.

Terv: VP marad ébren Bercit figyelve 2ig, aztán én váltom. Ha baj van, megcsörgetjük Nóriékat, akik feljönnek a földszintről, és vigyázzák Boldi és Áron álmát, mi pedig bespurizunk a kórházba. (Sajnos a fuldokló gyerek kórházba szállításáról már van némi tapasztalatom.)

Hogy miért nem megyünk most azonnal? Egyfelől még mindig optimista vagyok (nem buta, felelőtlen, bár mindenki nevezzen, ahogy akarja), nem félek elindulni, de tényleg csak akkor, ha itt az ideje. A másik két gyerekem is nagyon beteg, nem könnyű őket itthon hagyni. Másrészről a kórházban áldatlan állapotok uralkodnak, több szempontból az itthoni sokkal ideálisabb (ez is saját élmény, ráadásul véres széklettel már csak a SztLászló fogad minket, ami azt hiszem a történet mélypontja lenne...). Természetesen, ha bárminemü negatív változás lép fel, azonnal indulunk!

És hogy a blogot olvasó nagy- és dédszülők megnyugodjanak, íme egy jelenlegi kép Bercusról, amint (hozzáteszem 45 perce)játszik a mobiljával, rugdossa, csörgeti-zörgeti, szóval azt hiszem ez a pozitív gondolatosdi működik, meg valószínűleg az antibiotikum is kezd hatni, hogy a szteroidos inhalálócuccokról ne is beszéljek brrrrrr.........

(Ja, és az ehhez hasonló napok segítenek a "hogyan dobjam le magamról a szülés után ottfelejtődött felesleges 5 kg-ot" kérdések gyors megoldásában is ...)