Oborzil beteg

Boldi már egy hete nem jár oviba (ami abból is látszik, hogy kedd óta nem volt időm bejegyzést írni), mivel köhög, igaz leginkább éjszaka, de azt hiszem mindenkinek jobb volt, hogy itthon maradt. Bárcsak minden szülő betartaná azt a szabályt, hogy "beteg gyereket nem viszünk oviba", ill. szerintem játszótérre sem ildomos. Nem jó ez sem neki, sem a többi gyereknek.

Áron ma reggel ébredés után kihagyta a "körbefutok a lakásban és mindent megnyomázok" szokásos reggeli 10 perces tornáját, és csak ült a kis foteljében, és hallgatta a zenét. Mondtam is VP-nek, hogy ez a gyerek bizony beteg! És tényleg... Felment a láza, és az én kis izgő-mozgó Oborzilomból egy óra alatt egy rongybaba lett. Délelőtt törökülésben ültem a gyerekszoba padlóján, a lábammal kialakított kis fészekben ringattam Bercit, karomban ringattam Áront, Boldinak pedig megpróbáltam szóban instrukciókat adni az előzetesen felépített vonatpályával kapcsolatban, de szegénykém nehezen viselte, hogy rá most nem maradt se kéz, de még egy láb sem...

Áronhoz végül orvost hívtam. Lilla néni tüzetesen megvizsgálta a 3 gyereket. Bercinek nem tetszett a kakija, de mivel mondtam, hogy ő csak ilyet tud, átugrottunk a kérdés felett és egészségesnek nyilvánította. Boldinak zörög hátul a tüdeje, köptetőt kap háromszor egy nap, valamint rekedtség ellen egy szérumot (ez a krupp miatt fontos). Áronnál tüszős mandulagyulladást diagnosztizált, antibiotikum, lázcsillapító, fenistil cseppek, köptető, normaflore...

Áron pont egy évvel ezelőtt volt utoljára beteg, remélem hamar túljut a másodikon is!