Ágiéknál vendégeskedni. Próbáltam megfogalmazni magamban, hogy miért is volt olyan jó, de csak elözönlöttek a régi emlékek: teázásról, társasozásról, kisbaba unokatesókról (akik ma már az én kisbabáimat dajkálják...), közös vacsorák, mesék, zongoraszoba, kuckó, Buddha, gyönyörű kilátás és két nagyon kedves felnőtt, akikkel mindig jó volt együtt lenni.
A mai délután is ezt igazolta, finom tea, jó társaság. 
A 3 unokatesóm 2,5 órán keresztül szórakoztatta a fiúkat és Pannust. Berci is élvezte a dajkadélutánt, 
Boldiról nem is beszélve, aki másfél órát molyolt egy golyós játékkal (igazán neki való), 
majd Barnussal és Bálinttal 2 perc alatt átalakították a nappalit kispályás focivá, és csutakosra izzadtak. 
Áronom némi aklimatizációt követően, szokásos formájával amortizálta lefele a terülj-terülj asztalkámat, majd rohangászott fel s alá, közben nyomogatva mosogatógépet, sütőt, ráncigálva függönyt, szétrámolva mindent, ami mozdítható.
Külön dicséret illeti Fanni és Bálint szendvicseit! Ennek ellenére Boldi a hazafele úton éhen akart halni! Másfél órát ült és játszott a roskadásig terített asztal mellett (sütik, pogácsa, 6 féle szendvics, saláta...), de ilyenkor annyira belefeledkezik a játékba, hogy elfelejt enni... (ez annyira jellemző!)
1 megjegyzés:
De jó Titeket így együtt látni, köszönet a "Gazdásoknak" a kedves rendezvényért és Dórinak a szövegért és a felvételekért. A Júliaiak
Megjegyzés küldése