Kettesben Bercivel

Ma reggel fél nyolckor búcsút intettem családom háromötödének, és kettesben töltöttük a napot Bercivel. Legutoljára a kórházban volt ilyen. Nyolckor Berci megajándékozott a már említett mosollyal, ami teljesen elkápráztatott, ment is a körtelefon. Nagy tervekkel indultam a napnak, a Bercizésen kívül el szerettem volna intézni ezt-azt (pl. iratok rendbe rakása, valamint némi pihenés), amit a helyváltoztató gyerekek mellett igen nehézkes. Megsütöttem az egy hete beígért rizskochot, de aztán éreztem, hogy valami nincs rendben, lázas vagyok. Mellgyulladás. Boldival és Áronnal megúsztam, csak hallomásból tudtam, hogy igen kellemetlen. Mivel nem fejek, nincs gépem, ill. Áron funcionál mellszívóként, de ő ma nem volt kéznél, nekem pedig egyre jobban fájt, a végén már az ágyból sem tudtam kikelni. Aztán megérkezett a felmentősereg Zsuzsi és János személyében, akik 3 zsák ajándék mellett elhozták Zsuzsi kézifejő masináját. Dédi is meglátogatott minket, és a 36 fokos meleg dacára frissen sütött palacsintát hozott, és kicsit dajkálta Bercit. Berci mosolyából Zsuzsnak is jutott egy adaggal, Zsuzsi mosolyából meg Bercinek.