Csocsó

Az egész csocsóőrület még nyáron kezdődött a Balatonon. Vonyarcon a szállóban volt egy csocsó, amire Bobek rákattant valahogy és dobáltatta Nagyvadásszal az ötveneseket. Ráadásul igazi küzdelem nem is alakulhatott ki, mert a rudak fejmagasságban voltak Boldinak, így aztán a mindenkori ellenfélnek csak korlátozott lehetőségei voltak.

A balatoni nyaralás után nekem néha be kellett menni a suliba ezt-azt intézni, és az egyik alkalommal Bobek is jött és kapásból felfedezte a Forrás osztály csocsóját, amit a hanukavásárbeli bevételből vettek. Ezek után mindig biztatott, hogy még pakoljak nyugodtan, mert ő addig is csocsózik. Mióta pedig beindult az ovi, minden nap, mikor elhozom, kell menni a Forrás termébe három menetet játszani. Győzni nekem nem szabad, de a szoros vereség belefér. Ilyen alkalmakkor tanulja meg az alábbi szakkifejezéseket:

- Apa, jössz föl, mint a talaj! - amit én kiegészítek egy vízzel. Vagy ha hátrányból fordít, akkor fenyeget:
- Vigyázz! Feltáltosodok, mint az állat!


Annyira bejött neki a csocsó, hogy családunk másik szenvedélybetege, Dóri, vett a Vaterán egy asztali csocsót. Ma este adtuk oda neki, és úgy örült neki, mint még semminek.

- SAJÁT CSOCSÓ! - ez volt a konklúzió, majd egész este ment a foci. Az ágybaküldés egy kicsit nehézkes lett, sőt azt is megkaptam, hogy

- Nullára szeretlek, mert undok vagy, mert nem hagysz játszani a csocsóval! - Anyának meg kiadta a feladatot:
- Nézd a labdákat, hogy ne legyen gól. De ne aludjál egész éjjel!

Most meg itt alszik mellettem és remélem csocsósat álmodik...