Első este, a nagy utazás, izgalmak, strand után a gyerekek némikép nyűgösek voltak a vacsinál. Áron hulla fáradt volt, és nyekergett a számára ismeretlen etetőszékben, Boldi pedig azt nem tudta megemészteni, hogy bár ez egy vendéglő, nem ehet azt, amit akar (valami sültkrumplis rántotthusi félét), hanem menüt szolgálnak fel.
A gyerekes asztalok "tudták mi a dörgés", és együttérzőleg nézték a srácok kálváriáját, viszont a szomszédos asztal nyúgdíjas házaspárja szúrós tekintetek mellett rögtön összesúgott (egy amolyan nagyothallós mindenki meghallját):
-Nézd, és jön a harmadik is!Bizony jön, nem is olyan soká, és nagyon remélem (ill. biztos vagyok benne), hogy Berci is olyan helyes és szeretnivaló gyerek lesz, mint a bátyuskái.
1 megjegyzés:
Dóri, ne vedd a szívedre, ezek a nyugdíjasok ugyanilyen undokok voltak fiatalon is:-) gondold el, milyen lehetett az ő gyereküknek lenni -- bár biztos nem volt kettőnél több. Éljen az irigység és a kisstílűség. Szánalmas.
Az a fura nekem, hogy a fiaid sem hordanak sapkát, ahogy manapság szinte egy gyerek sem. Én féltettem az enyimeket a napszúrástól. Ki mire görcsöl anyaként..
Katona Ági
Megjegyzés küldése