Az első CTG

Ma voltunk először Bercivel CTG-n. Több mint 2 órát vártam állva mire sorra kerültem, szegény Áron is nyüglődött már a vége felé.

Anno Áronnal és Boldival rémálom volt a CTG, mert általában mire bekerültem elaludtak, és így alacsony, egyenletes szívritmust produkáltak, a kívánatos "csipkézett profil" helyett. Ilyenkor mindig kérdezték, hogy mit ettem és ittam, ill. leküldtek büfézni, tanácsolták, hogy igyak kávét és egyek csokit, melyekből az utóbbit fogadtam meg, aztán újabb várakozás, és jöhetett a második kör. Először heti egyszer szívattam magunkat ezzel, majd 2 naponta...
Bár a sor nem lett rövidebb a tavalyihoz képest, Berci csodálatos CTG görbét produkált elsőre, ami nagyon megnyugtatott.
A tegnapi autóbusinessnek köszönhetően a vérnyomásom 130 fölött volt, de ez sem jelentett ma gondot (csak én tudtam, hogy általában a 100at is alig éri el). Cola is megvizsgált, Berci fejecskéje nagyon lent van már, Cola szerint bármikor megindulhat a szülés, nem biztos, hogy egyben kibírjuk az elkövetkezendő 3 hetet. Azért én titkon reménykedem még legalább 2 hétben, mert bár hatékonyak voltunk, azért lenne még mit tenni.

Amikor vártam a vizsgálatra, elözönlöttek a "szülős emlékek", küszködtem a könnyeimmel. Ráadásul egy apuka két fiúcskával odaállt mellém, és hallottam, ahogy a srácok kérdezgetik az apukájukat, hogy hol a mama. A férfi a liftre mutatott, hogy mindjárt jön, erre a gyerekek odatapadtak a liftajtóhoz, nem lehetett őket arrébb tessékelni. Egy perc múlva megérkezett az anyuka, és a fiúk puszilgatták, csüngtek rajta. Arra a kérdésre, hogy hol a kishúguk az anyukájuk mosolyogva azt felelte, hogy az intenzív osztályon vigyáznak rá. Látszott rajta a kimerültség és félelem, mégis olyan örömmel ölelgette a gyerekeit.

El sem tudom képzelni, hogy hogy fogom kibírni Áron és Boldi nélkül 3-4 napig. Boldi már nagyfiú, érti a helyzetet, de Áron még sosem aludt nélkülem, és én sem szeretnék se egy napot, se egy éjszakát nélküle tölteni. Tavaly Boldi hiányában is nagyon nehéz volt, hiába mondta mindenki, hogy "de hát ott a kicsi", én telhetetlen voltam és vágytam mindkettőjükre.

Idén sem lesz könyebb...