Pihenőnap

A heti rendes hálószobaszerelés és autóvásárlás után a mai napot megette az idegőrlő várakozás a CTG-re. (apropó, nekem már elsőre nem is a szögfüggvény ugrik be, hanem a babaszívhang-ellenőrző készülék). Fél 9-től 11-ig ácsorogtunk a Barossban a sok kismama közt, és néztük, hogy mikor írja már ki a kijelző a mi négyjegyűnket. Mivel Áront nem tudtuk se lepasszolni, se a folyosón elaltatni, ezért aztán elég fárasztó lett a délelőtt. De sebaj, Berci jó szívhangokat produkált (részleteket lásd lentebb), így aztán mehettünk is haza.

Előtte még beugrottunk Esztiékhez Panni nézőbe, amit a nézett gyerek átaludt. Itt Áron feldöntött egy cd állványra applikált cserepesnövényt, amiből a víz a hangfal alá folyt, így innen is pánikszerűen menekülni kellett.

Délután - miután sikerült Áront is elaltatni egy rövid időre,- sétáltunk egyet. A SKH-ban (Sült Krumpli Ház) ettünk fagyit, aztán foci a kertben. Bobek kis kék gumilasztiját az ötödik percben belerúgtuk egy tüskébe (lehet, hogy tövis, de erről egyszer már linkeltem a wikit), amitől szépen lassan elkezdett leereszteni, majd két perc múlva az egész labda begurult a labdaszomjas vicsorgó bozót legközepébe, de úgy hogy se elölről, se hátulról nem lehetett kiszedni. Mondtam is Bobinak, hogy hagyjuk itt a bokornak ajándékba. Erre aztán a nevezett olyan üvöltős, bőgős, takonyszétkenős hisztibe kezdett, hogy kitartott egészen a 3. emeletig, mire kiderült, hogy az a baj, hogy sajnálja szegény labdát, mert valamelyik mesében van egy ilyen sztori, hogy a labda elvész, aztán az szomorú lesz, meg elfújja a szél, satöbbi. Így aztán kénytelen voltam a partvissal és a szepegő Boldival visszaslattyogni a labdáért, amit aztán hősiesen kimentettünk a bozótból, hogy most itt lehelje ki a lelkét az ajtó előtt.

ui.:Most mondta a Dóri, hogy ezt a mesét ketten írják Boldival, ezért érintette olyan mélyen az eset.