A koreográfia az, hogy beáll, megyünk egy egyenest, utána kiáll míg megfordulok, megint egy egyenes. Általában kétkörönként figyelmeztet, hogy nézzük meg a fűgyűjtőt, hogy kell-e üríteni.
- Boldi, én most hova álljak?
- Oda be az én helyemre.
- De én ott nem férek el. Most menj be te, aztán ha nagy leszel, akkor lehetsz hátul és nyírhatod egyedül a füvet.
- Jóóóóó! De, apa, azért majd segítesz akkor, is? Tudod, ez a mi feladatunk!
1 megjegyzés:
Hé, Drágáim, figyelmeztetést a fűnyíróhoz nem olvastátok el? Büszke vagyok a Dédunokámra, de nem veszélyes ez a teljesítmény? Csókol az aggódó Dédik egyike M.
Megjegyzés küldése