vasárnap, május 4

Phű

Boldival megint füvet nyírunk. Idén sokkal kitartóbb, mint tavaly. Akkoriban csak egy-egy kör erejéig állt be a fűnyíró és közém, a kisebb rúdhoz, most meg végignyomja velem az egész kertet.

A koreográfia az, hogy beáll, megyünk egy egyenest, utána kiáll míg megfordulok, megint egy egyenes. Általában kétkörönként figyelmeztet, hogy nézzük meg a fűgyűjtőt, hogy kell-e üríteni. És nem csak figyelmeztet, hanem megtanított arra, hogyan kell alaposan megvizsgálni a kérdést. Hát így:
Aztán tankolásnál (gázolaj ill. sör) kihasználta az alkalmat és beállt hátra az én helyemre.
- Boldi, én most hova álljak?
- Oda be az én helyemre.
- De én ott nem férek el. Most menj be te, aztán ha nagy leszel, akkor lehetsz hátul és nyírhatod egyedül a füvet.
- Jóóóóó! De, apa, azért majd segítesz akkor, is? Tudod, ez a mi feladatunk!

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hé, Drágáim, figyelmeztetést a fűnyíróhoz nem olvastátok el? Büszke vagyok a Dédunokámra, de nem veszélyes ez a teljesítmény? Csókol az aggódó Dédik egyike M.