Boldi 9-10 hónapos kora óta igen jól eljátszik egyedül, bár mostanában igényli, hogy valaki legyen ott, vagy legalábbis nézzen néha rá. Ez érthető, mivel 3 éves kor körül indul be igazán a gyerekek fantáziája, képzelete, és ezzel együtt jönnek a mumusok. Áron sokkal inkább "árnyék-baba", állandóan jön utánam, egy percig sem lehet(ett) a szobájában hagyni. Aztán 2 hete megtört a jég, és végre elkezdett egyedül játszani. 
Mindez odáig fajult, hogy ma 20 percet rakosgatta a játékokat ki és be a dobozból, 
tornyot épített (5 emelet a szintrekord, melynek láthatóan nagyon örül, és tapssal jutalmazza magát), kísérletezgetett (kis duplobabákat próbált egymás fejére illeszteni, majd az alájuk passzoló duploelemhez). 
Én már nagyon vártam ezeket a 20 perceket! Boldi híres volt a türelméről (játék terén), ő ebben a korban 8-10 emeletig jutott el, és akár 15 percig is képes volt egyedül könyvet nézegetni, amitől én teljesen odavoltam. Árontól nem várom ugyanezt, ő másban "jobb", de annak már itt volt az ideje, hogy pár percre egyedül lehessen hagyni a játékaival.
Mindez odáig fajult, hogy ma 20 percet rakosgatta a játékokat ki és be a dobozból, tornyot épített (5 emelet a szintrekord, melynek láthatóan nagyon örül, és tapssal jutalmazza magát), kísérletezgetett (kis duplobabákat próbált egymás fejére illeszteni, majd az alájuk passzoló duploelemhez). Én már nagyon vártam ezeket a 20 perceket! Boldi híres volt a türelméről (játék terén), ő ebben a korban 8-10 emeletig jutott el, és akár 15 percig is képes volt egyedül könyvet nézegetni, amitől én teljesen odavoltam. Árontól nem várom ugyanezt, ő másban "jobb", de annak már itt volt az ideje, hogy pár percre egyedül lehessen hagyni a játékaival.És együttjátszás terén is napról-napra fejlődnek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése