szombat, március 22

Húsvéti vacsi

Áron közel 3 órás délelőtti alvását követően (már 5. napja kápráztat el egy igazán mamabarát relax üzemmóddal, ami a délelőtti 2 órás alvás mellett egy másfél órás délutáni szunyókálást is magában foglal), átmentünk a Gábor Áronba, ahol Évi néni ebéddel, a nyuszi pedig ajándékokkal várt minket. Megettük ill. megtaláltuk, majd egy másfél órás össznépi alvással testileg-lelkileg rákészültünk az esti, Zöldkős vacsira. Namu ismételten remekelt, fel van adva a lecke, bár azt hiszem ezt a 6 salátás, hidegtálas, sajttekercses, sonkás, 3 desszertes gyomortágítást sosem tudom majd felülmúlni, így már most elhatároztam, hogy ez nem is célom!!! A szokásos "szűk családon" kívül, velünk ünnepelt Zsuzsi és Gyuri, akik Mária dédi nagynénjének lánya ill. veje, és mivel Londonban élnek, sajnos ritkán találkozunk velük.
Boldinak mindenki megdicsérte az eleganciáját, amit Zsuzsinak a jobb kéz nyújtásos "csókolom" köszönéssel egészített ki, a dédnagyik legnagyobb csodálatára. (Csak én tudtam, hogy ilyenkor hozzá szokta tenni, hogy "te kis tökmag", vagy valami ilyesmit, de ez most elmaradt.)


Namu húsvéti répás-túrós tortája megérdemel egy külön képet: Árcsi hozta a szokásos tündéri formáját, kb. 8-ig bírta a közösségi életet, majd visszavonult.
Boldi viszont fél 11-ig játszott és beszélgetett Nagyvadásszal, aki közben kétszer is elaludt.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Dórikám, Namu remekléseit a "gyomortágítás" terén (lásd terített asztal) nem felülmúlni, de utolérni se reméljed, én még a nyomába se tudnék érni. Hála, köszönet, tisztelet, csodálat lehet csak érte. Azért ne csüggedj,
már eddig is bizonyítottad, hogy igyekezeted csodákra képes (Boldi asszisztenciája mellett is). Csak
így tovább. Sok puszival Mária D.