Már reggel elhagytuk a bázist, és ideiglenesen Eszteréknél húztuk meg magunkat, hogy Bobek ne találkozzon túl korán az angyalkák által feldíszített fával. 1-re kellett volna a Gáboráronba érni, de az indulás előtt közvetlenül Áron élete legnagyobb kakiját produkálta át a pelenkán, a harisnyán és a rugdaló(d)zón. Így aztán míg újratelepítettük a gyereket addig szépen el is késtünk.
24-én hagyományosan a Gáboráronban ebédelünk a Varga ággal, ahol a menü a halételek köré van felépítve. Az első három fogás halászlé (nálam), utána pici rántott hal, majd egy pohár langyos libazsír, de ha az nincs, akkor Bilagit.
Ezt megelőzően átadtuk az ajándokokat, aminek mindenki nagyon örült. Csanád és Boldi között mostanra eltűnt a korkülönbség, így aztán teljesen egyenrangúan tudtak öt centiről egymás arcába kiabálni, hogy az autó az ENYÉM!, és szinte teljesen egyformán fakadtak sírva.
Délután a Zöldkőben volt a szenteste. Itt gyűlik össze ilyenkor a szűk Eckhardt család, ami szerencsére elég nagy így is, mert 4 generáció is szép számban képviselteti magát. Boldi elénekelt néhány dalt, majd élére állt a dobozbontók seregének és csak bontott és bontott és bontott, és közben nagyon is tudatában volt annak, hogy fontos ember. 
A sok ajándék titka, hogy az rokonság az összes ajándékot 24-re eljuttatja a megfelelő fa alá, és egyszerre van a bontás mindenhol.
Mire mindenki kinyitotta és megnézte az ajándékokat meg is éheztünk, úgyhogy jöhetett a rántotthalas-salátás-somlóis vacsora.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése