Virslivirág

Tegnap este a teraszon vacsiztunk. Boldi virslit rágcsált, és menet közben egy jókora darab földet ért. Mindig mondjuk neki, hogy ami lepottyan, az már a madárkáké. Legtöbbször a játszótéren fordul elő ilyen malőr, és ott könnyedén dobjuk a bokor aljába a falatkát. Tegnap közelharcot kellett vívnunk Boldival a teraszon, hogy ne hajítsa le a virslit. Végül ő győzött, a virsli pedig az alattunk lakó frissen teleültetett virágosládájában landolt. Mivel a növények jó sűrűn vannak egymás mellett, a virsli függőleges testhelyzetben beékelődött a virágok közé. Próbáltuk lepöckölni seprűvel, partvissal, de hiányzott még 30 cm. Mivel nem akartuk, hogy kedves szomszédaink reggel hosszasan elgondolkodjanak, majd tévhitbe ringassák magukat egy új növényfaj, a virslivirág létét illetően, VP lement, és bevállalta. Persze megpróbáltuk Boldinak is elmagyarázni (komoly arccal) az ügyet:

- Fiam, nem szabad virslit dobni a szomszéd néni erkélyére.

Na, ez majdnem olyan morbid, mint tegnap délelőtt a baba-mama találkozón Dia szidalma Csongor felé (Kezdetben szigorú, majd átgondolva kérdését, megenyhült arccal):

- Csongor! Te haraptad le ennek a lónak a fejét? -mutatta a kezében lévő fejetlen játéklovat.