És csak dumál és dumál

Épp blogot írtam, és természetesen sikerült valamit kitörölnöm, melynek nyomán fellépő érzések kirajzolódtak az arcomra. Erre Boldi:

-Semmi gond drágám!

Tegnap 2 órányi sikertelen altatás után bánatos arccal bukkant fel szobájának ajtajában, és kijelentette:

- Nem tudok aludni, mert már nem tetszik a csúszdás ágy.

Reggelente halál kómásan indul a nap (ez amolyan Varga-vonás), Boldinak kell bő fél óra, mire rendezi sorait. Tegnap elkövettem azt a hibát, hogy ebben a kritikus időszakban leültettem az asztalhoz reggelizni. 3 perc alatt zuttyant le a székről, és utána hatalmas sírás harsant popsi fájás ürügyén. Sajnálattal és bűntudattal a szívemben vettem elő a "gyógycsokit", ami úgy hatott Boldi szervezetére, mint a felnőtteknél a kávé. 5 perc múlva odajött hozzám a konyhába:

- Mama, kipóbálom, hogy még fáj-e?!- és megnyomorgatta a fenekét.
-Jajj mama, ez rettenetes fáj.- ezután 5 mp szünet, majd
-Akkor most kapok csokit?