Pénteken megint nem sikerült annyira időben végeznem a gyárban, hogy kihúzhassunk Bogdányba, így aztán kénytelenek voltunk fagyizni egyet a szomszéd cukiban. 
Utána meg fociztunk egy nagyot Dáviddal és Ronival a kertben.
Ezzel úgy látszik a hétvégére eltárolt minden focitudásomat kimerítettem, mert másnap olyan hógyengén fociztam, persze a csapattal együtt, hogy kénytelenek voltunk 3-0-lal beérni egy több gólra érdemes csapat ellen. A mérkőzésre Boldi és Áron is kilátogatott. Boldi főleg a bemelegítést élvezte, mert addig ő is foccanthatot, míg a nagyok játéka alatt csak a palánkon kívűlről szurkolhatot. Ezt nem is hagyta annyiban.
- Na most elég volt, fiúk azonnal gyertek le a pályámról - üvöltözte be már az első félidő közepén
Szerencsére a meccset nem kellett félbeszakítani, így késlekedés nélkül indulhattunk Bogdányba Éva dédivel együtt. Kifelé menet az alábbi forgalomlassító összeesküvésekkel találkoztunk:
1. A budakalászi Cora előtt túrnak-fúrnak az M0-ás híd miatt, ezért 3 sávból hirtelen egy lesz.
2. Leányfaluban és környékén lomtalanítottak
3.Tahitótfaluban eperfesztivál volt
Így aztán a 35 km-es utat majd két óra alatt tettük meg. Kiérve szörnyű idegességünkben megittunk rengeteg Radlert, meg egy üveg bort is, és aztán füvet nyírtunk.
Azért vágok ilyen képet, mert a hasamat kell behúzni erősen.
Éva dédi egész délután és este dajkálta Áront, rendíthetetlenül és fáradhatatlanul, amit Áronunk élvezett is nagyon!
Mikorra végeztünk a fűnyírással varázsütésre megjelentek Esztiék, és a nagyszülék, ráadásul Zsolti nem átallott fotózkodni a frissen nyírt pázsit előtt, ráadásul úgy - ez pont nem látszik a képen - hogy a hátamon áll, a kezében meg ott a söröm...
Persze azért nem maradtunk éhen sem, mert Namu hozott egy vagon húst bepácolva, amit aztán megsütöttünk a grillen.
Kicsit nehezítette a dolgot, hogy Zsoltival ketten sütöttük, mert mindig minden darabot taszigáltuk mind a ketten, de ebből meg az lett, hogy egyik másik kicsit ottfelejtődött, mert majd a másik biztos. Nem is beszélve Dóri kedvencéről, a weißwurst nevű meghatározhatatlan véglényről, ami nyersen olyan visszataszító, hogy egyikünknek sem akaródzott megpiszkálni, így oda is égett szépen. Mire a sütés végére értünk Pitör is beöltözött:
Aztán jól belaktunk, ittunk és szarvasbogarat mentettünk (ezt főleg Pitör, menteni meg Boldi elől kellett).
Vasárnap hazafelé beugrottunk ebédre a GáborÁronba, ahol Évi nagymama váratlanul palacsintát sütött, Boldi pedig megkóstolta, így életében először evett kakaót.
Még a palacsinta akció előtt Csanád megkínálta Boldit ebéddel, imígyen:
- Szia Boldi! Kérsz ebédre egy kis répát?
Ez persze csak az utólagos átírás a kriptográfusok segítségével, mert az eredeti így hangzott:
- Boiiiii! Kéé ipa?
(Boldi nem kért, Csanád viszont igen.)
Az ebéd utáni csendespihenő csúf kudarcba fulladt, helyette a fiatalok egymással ütötték el az időt:
A hazatérés kicsit kalandosra sikerült, mivel Boldi másfél gombóc fagyi után olyan hisztit csapott hazainduláskor, hogy ő fagyizni akar, mintha nem akkor hagytuk volna éppen abba a dolgot. Itthon aztán azon melegében leraktuk az ágyra, és ez bejött. Őkelme 5 percen belül horpasztott kiterülve. Rá 10 percre mi is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése