Na igen. Ez történik, amikor az ember lusta, és csinál egy "draftot", hogy "majd megírom, ha nem leszek ilyen hulla". Aztán másnap is gondol még rá, harmadnapra meg már elfelejti, hogy mi volt 2 nappal azelőtt, pláné, ha azóta már a negyednap is eltelt. Amire emlékszem: jó kis nap volt (máskülönben miért is "draftolnék"???). Délelőtt hatalmasat játszottunk otthon a fiúkkal, amiből Boldinak legjobban a "gyurmázás az erkélyen című" epizód tetszett (én mindeközben ebédet főztem, és a konyha ablakból néztem az eseményeket):
Aztán séta, ami abból állt, hogy Namuval és a két gyerekkel fel s alá masíroztunk a Guyon Richárd utcában, és lelkesedtünk a "piros autókért", legyen az kicsi vagy nagy.
A kertben Boldi bekukkantott a teremgarázs szellőzőjének résén (hogy mi a helyzet "szomorú autó fronton", és a nagy igykezet közepette bevágta a száját a betonpadka szélébe. Vérzés, sírás. Szerencsére betoppant hozzánk "Pitör napapa", és megoldotta a tragikus hangulatot. Boldi "rettenetes fáj"-ó szájjal élte végig a nap hátralévő részét. A fájdalmai felerősödtek a kapor- ill. krumplileves evése közben, míg enyhültek a kindertojás és az eper fagyi hatására.
Mostanában a délutáni alvást mindhárman a csúszdás ágy tetején ejtjük meg. Újabban Boldi is elkéri a régi cumiját (ezt szaknyelven regressziónak hívják), és a két testvér egymás mellett hallgatja a meséket, dalokat.
Délután kimentünk a Torockó utcai játszóra, ahol találkoztunk Mária dédivel, Barnussal valamint Helgáékkal. Mária dédihez hetente jár egy számítástechnika tanár, és többek között ennek köszönhetően rendszeres blogolvasóvá vált. Le a kalappal!!! Bravó Nagyi!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése