Szó esett már korábban a fűnyírásról, de most képen is megmutatom, hogy milyen amikor már túlvagyunk rajta. A környéken minden kert tele van rakva mindenféle növénnyel, amit állandóan kerülgetni kellene fűnyírás közben, és még a fociban is zavarnak. De nálunk ilyen nincs. Egy súlyos hiba van még a kertben: hátul a képen is látható egy nagy vadakácbokor (ha ilyen létezik), ami mint az idevágó nótából is tudható szúrós és tövises. Esetleg tüskés. A kettő között az a különbség, hogy az egyik "bőrképlet", a másik meg a szár (vagy levél) módosulása,de ez talán mindegy. Na ez az akác már szúrta ki labdánkat, úgyhogy nem nagy jövőt jósolok neki.
Emitt meg Boldi kapaszkodik az Eiffel-torony és a zsiráf-modell mellett, és annak örül, hogy majdnem akkorát épített, mint amekkora ő maga.
Itt meg kiiktatta a kanyarokat a vonat nyomvonalából. Nagyon praktikus, mert így nem kell fékezni a kanyarban.
Este Boldival átugrottunk Visegrádra pizzáért, és a szakadó esőben hoztuk haza kocsival Bogdányba, de Boldi már éhes volt és végigóbégatta az utat, hogy
- Apa,apa, apa, adj egy pizzát ide nekem most.
- Boldikám, anya vár minket, hazavisszük és együtt megesszük.
- Nem, anyának nem, Soha, soha, soha! Adj egy pizzát, kérem légyszi.
- De most vezetek, nem tudok adni.
- Engedd el a kormányt, apa.
Hogy én erre nem gondoltam, de szerencsére 5 perc volt az egész út, és ímigyen jól eldiskuráktunk.
Éjjel még Boldi lesett az ágyról mellőlem és nagyon sírt, de aztán felébredtem, visszatettem az ágyra és aludtunk megint. Volt kicsit lelkiismeretfurdalásom, de egyszerre két oldalán mégsem bírok aludni...
Másnap reggel hazajöttünk. Ez a kép meg a lépcsőházban készült, és Boldi másik kedves játékát örökíti meg. A játékhoz kell apa, Boldi, meg sok sok csomag. A játék menete:
1. Apa fölveszi a csomagokat, ügyelve arra, hogy minden végtagjára és a test síkjából kilógó szervére jusson szatyor.
2. Apa megpróbál lendületből fölszaladni 4 emeletet.
3. Boldi minden lépcsősor előtt megállítja apát, és azt mondja.
- Apapapapapa! Te itt most állj meg, én fölmegyek és szólok, ha jöhetsz.
4. Apa áll, Boldi meg komótosan fölmegy megfordul és lekiabál: Apa, jöhetsz!
Ha nem csalok, akkor erről nem lenne kép.
Végül fölérünk, és akkor lehet pihenni.
Este jöttek Balázsék, és annyi mindent hoztak, hogy csak lestünk. Mindenesetre ha borozni szeretnénk, akkor nem fogunk zavarba jönni, hogy mit igyunk, miben szellőztessük, hova töltsük. A sörröl nem is beszélve.
Átugrott Mária nagyi is, aki meg egy ágyasztalt hozott, amit holnap reggel az ágybakávéval ki is lehetne próbálni, ugye Dóri? Ha még egy kacsát is kapnék, ki se kellene kelni többet...
Mária nagyinak tegnap szülinapja volt, úgyhogy innen is gratulálunk Neki!!
Ambrus nem tudott eljönni, mert otthon tanult (??!!). Jól eldumáltuk az időt, és hogy hová korcsosul a világ: Lili nyaggatta a szülőket, hogy most már induljanak haza, mert neki még leckét kell írnia (!!??). Ezen - úgyis mint pedagógus - nagyon elcsodálkoztam. Szegény szülék, meg mit tehettek volna mást, engedelmesen hazaindultak. Tényleg szörnyű a kamaszkor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése