Mint minden évben most májusban is hivatalosak voltunk Pomázra, a nagy kertipartira. Ennek megfelelően reggel zuhogó esőre ébredtünk. Szerencsére már fél10 felé lehetett látni, hogy jóra fordul az idő. Én még gyorsan elmentem focizni, mert már régóta semmi baja sem volt a bokámnak, és ezen sürgősen változtatni kellett. Ez sikerült is.
Kettőre értünk ki Pomázra, ahol addigra már nyoma sem volt a reggeli esőnek, így a gumicsizma is a kocsiban maradhatott.
Pomázon évről évre egyre újabb gyerekek bukkannak föl, de van ami soha nem változik:
Minden évben Joe főz, így az ebéd végéig őt csak a bogrács mellett látni. Idén gulyásleves volt a menü, utána meg sok süti.
Eszter folyamatosan cikázik a konyha, a gyerekei, a mások gyerekei, meg a többi felnőtt között.
A pingpongasztalon elköltött ebéd után a szokásos kávé, amit idén a muzeális kockacukor édesített meg. Igazából nem is kocka, hanem treff, káró, kör és pikk alakú, így villoghattam alapfokú bridzstudásommal és a kávémhoz hívtam 2 pikket. A cukor életkoráról Gálpeti csak annyit jegyzett meg, hogy legyen elég annyi, hogy Csehszlovákiában készült, de Kozmalaci, mint amatőr régész feltárta, hogy 1981-ben gyártották, de mivel rá van írva, hogy minőségét korlátlan ideig megőrzi, ezért jogosan került az asztalra.
Ebéd után ismét focimeccsre került a sor, ahol sikerült a győztes csapatba kerülni. A Kozmafiúk aprították egymást, ahogy az szokás, de szerencsére sérülés nem történt.
Boldi pancsolt, focizott, krétázott és hazafelé bealudt a kocsiban. Áron meg az evéseken kívül végig aludt, lehetett bármekkora zaj körülötte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése