Ma délután Karola néni is meglátogatott minket a Kacsaréten. Karola néni a család régi barátja, annak idején engem is látott friss újszülöttként, mint most Áront.
Mondta is,hogy
- Megláttam magát, kisszívem, és olyan szép volt, hogy mondani sem tudtam semmit, a hangom is elakadt.
Mielőtt nagyon elérzékenyülhettünk volna, Dóri felhívta a figyelmet arra, hogy a hangsúly a múlt időn van, és ebben tökéletesen egyet tudok érteni, hiszen Karola néni azóta már újra tud beszélni.
Boldi rendszeresítette a bilibe kakilást, ami anyagi szempontból rendkívül előnyös, egyebekben meg a nappaliban csinálja, ráadásul a kitolási fázis után tart egy hosszabb költési időszakot, így meglehetősen erős szarszag bírja körüllengeni az egész lakást. Ezt csak azzal lehet felülmúlni, ha aznap még spárgát is eszik. Nehéz is így a vacsora elköltése...
Régen nem lelkendeztünk Áronról, hogy milyen nyugis baba. Ez leginkább annak köszönhető, hogy őkelme rászokott a folyamatos délutáni üvöltésre, amit rövid étkezési szünetekkel szakít meg. Ennek egyetlen ellenszere, ha Dóri hozzávetőleg 87 fokos szögben tartva szavalja neki a "Hej Gyula, Gyula" című, kezdetű slágert. Csak az a jó, ha anya csinálja.
Azt nem tudom, hogy máshol hogy megy ez, de nálunk ma pl. Boldi elszabotálta a délutáni alvást, most meg még mindig csipog, ahelyett hogy aludna, pedig már háromnegyed tíz van. Ez nóóóóóómális? Egyébként éppen azt mondja
- Anya, naaaa ébredj!
Na megyek zordapázni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése