Franciás koszt

Vasárnap délelőtt Boldimentes vásárlást csaptunk. Elindultunk az étlezőpult köré széket venni a Kikába. Először az Ikeába ugrottunk be, ha már úgy is útba esik. Itt vettünk poharakat, dobozt Boldinak, meg egy háromszögletűből négyzetté nyitható teraszravaló asztalkát. (Értelemszerűen a transzformáció reverzibilis, így az asztal befér a sarokba összehajtva.) Utána, mivel útbaesett beugrottunk a Decathlonba, ahol melegítőalsót akartunk venni nekem, így végül vettünk egyet a Dórinak, egy rövid sortot nekem, Boldinak meg egy labdát. (3-as méretű bőrfocit, mert amit kapott, az még nagy neki.). Mivel időre mentünk ebédre, ezért a Kika már nem fért bele a programba, és nem is esett útba, így a székvásárlást odébbtettük.

Ebédre a Gáboráronba voltunk hivatalosak, ahol körmös pacal volt a menü. Valószínűleg más is volt, mert Dóri sem halt éhen, de sajnos a többire nem tudtam annyira koncentrálni. A körmös pacal egyesíti magában a jó körömpörkölt és a jó pacal minden tulajdonságát. Mivel Évi bm elég jól főzi mind a kettőt, ezért a maradékot még el is csomagolta nekem, amit helyesen tett. (Szerintem azért főzi egybe, hogy ritkábban kelljen főznie valamelyiket…)

Ami viszont még a körmöspacalnál is jobb volt, az az, hogy ott volt Joli néni is, aki a legkedvesebb rokonom. 75 fölött van már, most készül a 60 éves házassági évfordulójára és igazi jófej. (10 éve mikor két unokájával nálunk jártak, akkor először csak a háttérből figyelte ahogy a gyerekek a számítógéppel játszottak, aztán kipróbálta, aztán jöttek az unokák, hogy csináljak valamit, mert Joli néni már az ötödik utolsót játsza.) Szóval Joli néni Boldi tiszteletbeli dédnagymamája, és most már persze Ároné is. Joli néni fölugrott megnézni a lakást is, és szerencsére neki is tetszett.

Este átmentünk Esztiékhez teraszos flekkenpartyra. Zsolti isteni borokat szokott venni, Eszti meg remek salátákat rittyentett, és mivel hajszárítóval a brikettet is be tudtuk izzítani, ezért még a hús is megsült. Kegyetlenül bezabáltunk, és hála ennek, meg a bornak, meg a megszokott 10 órás takarodónak, vendégségben az a szégyen ért minket hogy elaludtunk mind a hárman a kanapén. Fél 12 felé ébresztgettek minket Esztiék, hogy szívesen megágyaznak, csak mondjuk meg, hogy hol akarunk aludni. Hát ilyen szégyen se ért még minket. Itthon meg pechünkre találkoztunk egy szomszéd család 9 tagjával; képzelem mit gondoltak, amikor begyógyult szemekkel Áronnal a hónunk alatt megjelentünk a lépcsőházban.