Az úgy volt, hogy az ünnepek alatt fellendült az iskolában a belső-kereskedelem, és ennek keretében hozzájutottunk (többek között) 2 kiló szarvashoz, amit a tanári mélyhűtőjében tároltunk átmenetileg, csak amíg a nagyszülőknél fel nem szabadul 2 kilónyi hely a fagyasztóban, hogy aztán Szilveszterig szarvasunk ott jegelje magát, majd onnan kerüljön az asztalunkra. Aztán jött a Könyvünnep a suliban, nagy felfordulással járt, közben valakinek s.o.s. szüksége volt a hűtőre, kidobálta belőle a fagyos tartalmakat, de sajnos elfelejtette visszarakni, és szarvasunk másnapra kiengedett. Ez volt december 18-án. VP két kilónyi "főzz belőlem még az este valamit" hússal érkezett haza, meg egy jó adag méreggel, ami csak akkor szállt el, mikor éjfélre elkészült a vörösboros, borókabogyós, korianderes, babérleveles, szegfűborsos vadpörkölt. Titokban két kanál mézet csurgattam bele a legvégén, de ezt VP meg ne tudja!!! Másnap estére vendégek is akadtak, és együtt lakmároztuk a vadat, persze biztos ami biztos, sütöttem mellé egy kis oldalast is, hogy a rozmaringos krumpliról ne is beszéljünk! (Mindezzel kellő gasztronómiai alapokra helyeztük a ránk váró egy hetes ünnepi gyomortágítást... )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése