Békás

Múlt héten tele volt a kert békákkal, és nem apró kis zöldségekkel, hanem hatalmas varangyokkal. Lehet, hogy Ben látogatása ébresztette fel a békák-népét? (A csók elmaradt, maradok VP mellett.)

Rét

Szeretem a Pilist, s bár a gyerekekkel még nem lehet nagyobb kirándulásokat tenni, minden reggel nekivágunk egy rétnek, pokrócon ülve majszolják el a reggelijüket, míg mi VP-vel teleszedünk két nagy dobozt szederrel. Béke van és napsütés, ezernyi új illat és halk zsongás.   

Érme és bankjegy

- A papírpénz az nem zsebpénz, az pénztárcapénz! - fogalmazta meg a különbséget Áron.

Főállásban

Valamelyik este, mikor már mindenki az ágyában molyólt, én még javában porszívóztam, pakoltam a gyerekek ruháit, itt-ott-amott elszórt játékait, elmosogattam, elkezdtem főzni a másnapi ebédet... Általában így van ez... Áron odaperdült mellém, végignézett rajtam, és levonta a következtetést:

- Anya, te nem vagy a szolgánk, csak ez a foglalkozásod!

Igen-igen, valahogy úgy, "főállású anya".

Labirintusos játszó

Pannival és Namuval kiegészülve ellátogattunk Visegrádra, a Mátyás Király Játszótérre, amit a fiúk  csak "labirintusos játszónak" hívnak, mivel a játszótér zömét egy labirintus alkotja, de van itt még megmászható hajó, rengeteg gyönyörű faragott ember és állat, különféle hinták, tiszta wc..., de a legizgalmasabb ténylegesen a labirintusban futkosás, idióta szülők által üldözve, ijesztgetve...

Lóri és Ágica

Helgáék mutattak nekünk Leányfalun egy szuper játszóteret, közel a Dunához, kikötőhöz, strandhoz. Év közben nem jött össze a találkozó, de nyáron a Tahi-Bogdány távolság könnyedén leküzdhető, bár azt nem kalkuláltam bele, hogy Helgáék pont azalatt utaznak a nagyszülőkhöz, míg mi Bogdányozunk. Sajna. Azért az egy délelőtt is több a semminél, igaz a közös vacsinkat halasztanunk kellett.

BB

Benéknek is megmutattuk a szederbokrokat, majd fejet hajtottunk a 40 fok előtt, és abbahagytuk az önsanyargatást, a legrövidebb úton visszatértünk a telkünkhöz. Ebéd után a kicsiket kivontuk a forgalomból (elképesztő iramot diktálnak mostanság, max. volume-s hangeffektekkel spékelve...), mi nagyok pedig beszélgettünk egy felnőtteset (ritka műfaj Kacsaréten), majd a maradék gyerekanyaggal kockáztunk, Ben és Boldi egy csapatban, teljes összhangban. A délutánt egy vízibomba-csatával koronáztuk meg, VP sem maradt szárazon, nem volt sok esélye, mikor 5 gyerek vette összvíz alá. 

Nyerő ez a BB páros!

Apa zoknit szárít

VP zoknija vizes lett a minap. Amolyan férfias szépérzékkel tette ki szárítani a teraszra:

Chef

A fiúk közül Áron szeret a legjobban enni, bár ez rajta látszik a legkevésbé. Nem is a mennyiségről van itt szó, hanem az új ízek szeretetéről, a külcsín fontosságáról, a lassú és nagyon jóízű evészetről. Árcsi szereti a markánsabb ízeket, imádja a "nehézsúlyú" húsokat, szeret magának szendvicset kreálni, salátát keverni.

Tegnap elhatározta, hogy nyit majd egy éttermet, van már egy specialitása is, amit csak ő készíthet el a családnak. Almádiban előkerült a kamra mélyéről egy remoska, aminek nagyon megörültem, mert így ki lehetett iktatni a 60as évekből származó cserépkályhákat lepipáló sütőnket. Nem is sejtettem, hogy milyen szuper dolgokat lehet sütni egy remoskában, és feleannyi idő alatt, mint a sütőben. Úgy megszerettük, hogy átköltöztettük magunkkal Bogdányba.

Áron tuti receptje: csepegtess alulra "oliva-ó-jajt", pucoltass és szeleteltess föl apával krumplit és hagymát, ezeket rétegezd föl, fesd meg a krumplikat kis fűszeres páccal, sózd, borsozd és süsd fél óráig.

Előétel a rétről

Augusztusban érik a szeder a Pilisben, erdőn-mezőn rengeteg bokor, roskadásig gyümölccsel, s bizony nem adják könnyen a bogyóikat, de a tüskék ellenére megéri derékig behajolni...

Minden nap felmegyünk a hegyre, vagy átkocsikázunk a szomszédos tanya előtti rétre, vagy csak szúrópróba szerűen bevetjük magunkat az erdőbe, és fél óra alatt teleszedjük a szájakat és a  tálakat. Már-már minden vendégségünk is egy szederbokor előtt kezdődik, kár lenne kihagyni.

Múlt héten Áron és Zelma látogatott meg minket a telken, kirándultunk egy kicsit (40 fokban nem erőlteti az ember), majd ebédeltünk sokat. Barbiról és Tamásról kiderült, hogy igazi gasztrofenegyerekek, bátran kóstolgatják a nagyvilág ízeit, állatok belső szerveit... Vp könnyes szemmel hallgatta, amint Barbi rajongott egy mirigy-pörköltért, sajnos nálam már a csirkecomb is nagy haladás..., nem vagyok egy hús-imádó, ez van.  /Dóri szemérmesen hallgat arról, hogy ezek mellett még szóba került a marhapofa, a borjúvese és még a kacsanyelv is. Ehhez képest egy kis receptcsere a báránycomb-sütés rejtelmeiről szóra sem érdemes./  

Panír

Almádiban rákaptunk a rántott dolgokra. VP végre ipari mennyiségű rántott padlizsánt ehetett, a fiúk pedig a rántott csirkéért rajongtak. VP abonyi rokonságától kaptunk egy tuti tippet: a liszt-tojás-prézli formáció helyett a prézli-tojás-prézli a nyerő, s lőn ropogós kültakaró. Ráadásul a panírozást kiutaltuk gyerekmunkának, így aztán tényleg semmiség az egész, mégis otthon olyan ritkán állok neki beolajbűzözni a lakást....

Kiskamasz

Boldi egész nyáron gyakorolja a kiskamaszos ellenkezést, ami szó mi szó elég fárasztó néha. Ha ki akarunk menni a mólóra, akkor otthon akar maradni, ha indulnánk be a mólóról vacsizni, akkor miért nem maradhatunk még, ha melegszendvics a vacsora, akkor miért nem mézes kenyér, ha mézes kenyér, akkor hol a melegszendvics.... Gyakran annyira elmélyül a nagyfiús teendőibe, hogy ötször kell szólni ezért-azért-amazért, ráadásul az ötödik után úgy néz az emberre, mint aki még sosem hallotta a kérést. Egyre több a feleselés, s mindez olyan stílusban, hogy már kávéra sincs szükség a magasabb vérnyomáshoz. A tesókkal is egyre gyakoribb a konfliktus (ehhez nem vagyunk hozzászokva). Aztán leül mellém, és olyan bölcsen kérdez a világról, olyan szeretettel ölel át, kitartóan fejti a rejtvényeit, fantasztikus ötletei vannak és érzékeny, hatalmas lelke. 

Elhatározás

Mikor először mentünk strandra, és Namuval felvettük a fürdőruháinkat, Áron igazi pasis tekintettel végigmért minket, és bejelentette:

-Anya, én most elhatároztam, hogy visszaszokom a szopira!

Hattyúetetés

Önarcképek

Veszprémben

Július 17-én visszamentünk még egy hétre a Balatonhoz, s mivel azon a héten nem minden nap dúlt a sunshine, megejtettünk egy veszprémi kiruccanást. A várat kellő távolságból, az alatta elterülő játszótérről vettük szemügyre, hiába, a háromgyerek és a kultúra nehezen összeegyeztethető. 

Tűzön

 Almádiból 2 hét után 4 napra átmentünk Bogdányba, ahol minden este a kertben főztük meg a vacsit, hol bográcsban, hol csak mogyoróvesszőre tűzve pirítottunk kenyeret, sütöttük meg a virslit. A végeredmény mindig ugyanaz, boldogan eszegető (egyébként semmit-nem-evő) gyerekek, füstszagú ruhákkal. 

Túlélőgép

Egyre többet és kreatívabban legóznak a fiúk. Feladtam a "minden legyen szépen a dobozában" lehetetlen vállalkozásomat, és ömlesztem az elemeket, nem kérlelem őket, hogy minden figurának legyen meg a keze-lába.... Amióta zöld utat kapott a lego-káosz, a gyerekek sokkal nagyobb kedvvel és fantasztikus ötletekkel alkotnak, a minap pl. egy túlélőgépet, amolyan multifunkci-csodát, együtt, hosszasan. (Ilyenkor (is) sajnálom, hogy a fényképezőgépünk a végét járja, és nehezen fókuszál...) 

Gálok Almádiban

Júliusban meglátogatott minket AnikóPetiMagdiMisi, és együtt Balcsiztunk egy hétvégényit. Szegény Misi lázongása vetett véget a bulinak, de az ember ne elégedetlenkedjen, örüljön a másfél napnak is.