...

Arcok

Árcsi jókedvet vásárol

Este fél tíz. Gyerekek ébren, szülők idegesek. Áron óbégat, századszor hív oda az ágyához. Ingerülten odamegyek, és megkérem, hogy próbáljon már végre elaludni, késő van, holnap egész napos buliba vagyunk hivatalosak....

-Mondok én neked valamit, amitől jobban fogsz engem szeretni! - motyogja a cumija alól Árcsi.
Elszégyenlem magam, meg vicces is...
-Mondjál Áron, de utána alvás, amúgy meg nagyon szeretlek.
-Az összes kincsemet neked adom!!!!!!!! - csillantja Áron a nagy szemeit.
-hihihihihi....- nevetek.
-Na, most jobban érzed magad tőlem!!!!! - hajtja le elégedetten a párnára Árcsi a fejét!

Krumlovi anzix

Elkészült végre a fénykép, már nem is számítottunk rá.
Zene: Smetana-Moldva
szállás: www.krumLove.hu

Brum-brum

Lehet, hogy nehezen hihető, de ez a kép még sörözés előtt készült. Igaz, hogy a kávé sem volt túl erős...

Mária dédi kedvenc házánál

Torony

Krumlov városának egyik jelképe a kör alakú vártorony. Az 54 méter magas torony gótikus és reneszánsz stílusban épült, a 13-diktól a 16-dik századig. 4 harang található benne, ebből kettő 1406-os. VP tériszonyát leküzdve, és Atti lépcsők iránti szenvedélyes vonzalmának eleget téve megmásztuk a tornyot, és körbenéztünk a tetejéről.

Kettesben

Hát igen. A hétvége nagy részét a gyermekeinkre gondolva aggódtuk végig, de azért egy-egy fénykép erejéig megjátszottuk a jókedvűt... Az igazat megvalva, szégyen ide vagy oda, gondoltunk a gyerekekre, de nem úgy és nem annyit. Tudtuk, hogy jó kezekben vannak, és városnézés közben, ha síró gyereket hallottunk, megkönnyebbülve néztünk össze, hogy nem a miénk...

Négy napig nem nyúltunk pelenkához, befejeztük a mondatainkat, akkor ettünk, amikor akartunk és azt, amit magunknak választottunk, egyedül mentünk wc-re. Reggel magunktól ébredtünk, este lehetett hangosan röhögni, anélkül, hogy föltűnne egy pizsamás muki az ajtóban azzal, hogy szomjas, és nem kellett egész nap fegyelmezni és egyszerre háromfelé figyelni.

Mikor legutóbb családilag Krumlovban jártunk, a Kastélypark jelentette az egyetlen helyet, ahol gyerek és felnőtt egyaránt jól mulatott, az előbbi leginkább azon, ha utóbbi kergette.

Nagyon szeretek a Háromgyerekkel lenni, szeretem az "ötöst", de jó volt egy kicsit kettesben...

update: Dórinak a második nap már hiányoztak..., de túlélte...

Kettesben

8 év után a "kettesben" szó alatt végre VP-t és engem kell érteni. El sem hiszem!!!!!! Fél óra múlva indulunk Krumlovba. Most még a csomagolás sem esett nehezemre. Kiböjtöltük. Előre imádom ezt a négy napot, előre köszönöm a családnak, barátoknak a gyerekfelügyeletet!!!!!!

Boldit reggel kértem, hogy vigyázzon a kicsikre, míg mi távol leszünk, és vigyázzon Nagyvadiékra is. Mondtam neki, hogy nagyon jól fogjuk érezni magunkat kettesben Apával, de hiányoznak is majd, ettől előre félek. Erre az én elsőszülöttem:

-Szabadság! Vigyázni fogok. De akkor ti meg jól bulizzátok ki magatokat!!! Használjátok ki, hogy nem kell a Kicsiknek segíteni!

Helyén a szíve és az esze!

Éjszakai ivás

Áron ma (is) nyugatlanul aludt. Fél 4kor inni kért, imígyen:

-Egy kicsi víz jól esne nekem! Nagyon kiszomjazott a szájam!

Árulkodó

Egy hét alatt, míg tarolt a tüsző, gyakran megesett, hogy a Háromgyerek nyűglődött, gyakoribbak voltak a viták, csipkelődések, nyafogások.... bár meg kell jegyeznem, hogy "ahhoz képest" fantasztikusan abszolváltuk a kényszerpihenőt.

Tegnap Boldi és Áron csatáztak egy keveset. Áron sértődött hangon indult el Bolditól a konyha felé:

-Boldi, megmondalak, hogy te árulkodsz!

Vizesnyolcas

Kora gyerekkorom traumatikus élménye volt, hogy nem mertem lecsúszni Aligán (a pártüdülőben) a vízicsúszdán. Emlékszem, hogy egyszer még a tetejére is felmentem, de aztán mégis inkább a létrán jöttem vissza. És mivel azóta se nagyon kerültem vízicsúszda közelébe, így aztán nem is kellett azon filózni, hogy így (picivel) harmincon túl le mernék-e jönni.

Aztán tavaly, mikor először voltunk Törökbeee', és ott éktelenkedett három víziszörny, éreztem, hogy eljön az igazság pillanata. Mikor Boldi hívott, hogy menjünk és csússzunk le, habozás nélkül mentem vele és csak a szemben lévő kameraállásból látszódhatott, hogy az első csúszás inkább a rettegésről szólt. Aztán kiderült erről is, hogy igazából tök jó. Így aztán csúsztam a gyorson, a kanyargóson, háton és hason, fejjel előre és lábbal előre is, és nagyon élvezetem. A legrosszabb fejjel előre háton, ezt nem is nagyon forszíroztam. Boldi is élvezettel csúszott, egyedül is, míg Áron és Berci csak ölben jött le.

A három gyerek közül Boldi óvatos kezdő, először felnőttel csúszik, de aztán egyedül folytatja, ha a próbát túlélte mindenki.

Berci a legvagányabb, bár neki is okozott az idei menet meglepetést. Már egész jól csúszott a nagy kanyargóson, mikor ismét felmentünk a csúszdák tetejére, és ott határozottan bökdösött a sárga csúszda elejére. A sárga egyszerű csúszda volt: két emelet magasról nyílegyenesen bele a vízbe típusú. Próbáltam Bercit lebeszélni és vonszolni a kanyargós lassabb hoz, de mindhiába. Hát akkor legyen. Beültem, ölembe vettem Bercit, még egyszer megkérdeztem, hogy

- Akkor menjünk?

- Tyeeeee! - monda Berci, ami annyit tesz igen, mire elindultunk.

Mintegy 90 cm megtétele után Berci meglátta az előttünk, de inkább alattunk lévő vályút és elkezdett tiltakozni, de ekkor már késő volt. Két másodperc múlva csobbantunk, Dóri is rögtön ott volt és menekítette Bercit a kezemből, aki persze magy is Dóri t választotta inkább. (De az is lehet, hogy a tükörneuronok segítségével leképezte Dóri eltorzult vonásait...) Ezután legalább egy fél óráig nyugtom volt tőle... De a kiscsúszda legnagyobb vagesza Bercus volt: egyedül mászott fel, és aztán lábbal előre, hason jött le, úgyhogy csodájára jártak a szülők.

Áron a legprézlibb mindhárom közül. Nagy nehezen lehet csak felimádkozni a gyerekcsúszdára, majd fentről - nem törődve a mögötte feltorlódókkal - hosszasan irányítgat, hogy hová álljak még közelebb és kapjam el, majd elindul, széles terpesz, kitárt kar, full fékezés, jön le, mint a csiga és közben olyan halálfélelem van az arcán, hogy az ember szinte már sajnálja. Gyakorlatilag ül a csúszda végében, mikor elkapom, ekkor kisimulnak a vonásai, és a

- Jó volt, Áron? - kérdésre habozás nélkül hazudja, hogy

- Ahaaaa!- de közben kicsit remeg a hangja. Azért lejött a kanyargóson is, de volt vele némi polipmunka, mire minden végtagját sikerült kontroll alá helyezni.

És ki élvezte a csúszdázást még a gyerekeknél is jobban?

Ja, majd el felejtettem: a legelső képen látható narancssárga csúszda volt a szülőcsatorna. Végig fedett, meredek. Az ember elindult, aztán zuhanás a sötétbe, és reménykedés, hogy az út végén nem fal van, hanem a medence. Filozofikus hangulatúaknak, illetve a hasonlatok kedvelőinek javaslom kipróbálásra, hogy mi mindent lehet belemagyarázni. Utólag. Ott helyben csak a cidri volt, meg a para...

Áron hízelkedései

Mostanában Áron a hízelkedés újabb típusát fejlesztette ki. A képlet egyszerű: megdicsér valamit az adott személyen, majd szeretete jeleként kifejezi reményeit, mely szerint a közeljövőben nem fognak bizonyos katasztrófák bekövetkezni az illetővel. Pl. imígyen:

-Anya, annyira szép ez a szoknya. Ugye nem fogsz ma meghalni???

-Anya, olyan jó az illatod, hmmmm. Ugye nem esik ma ki a szemed???

Boldi haza

Na, kellett nekem keseregni, hogy hiányzik az elsőszülött???????????? Mindjárt megérkezik, mert nagyon belázasodott....... Jó lesz holnap három beteg gyerekkel.......

Hiába az óvintézkedés, győzött a tüsző......

Hiányzik

A nyaralás, a tenger hiányoznak természetesen, de ami ennél sokkal jobban, az Boldi. Az út előtt sokat volt Nagyvadiékkal, én meg csak csomagoltam, logisztikáztam, hogy miből mennyit, hogyan, hova...., minden percemet ez töltötte ki. A szállodában Boldi a Nagyszülőkkel aludt együtt, így volt kényelmes mindenkinek. Bobeknak teljesen más a bioritmusa mint a kicsiknek, logikusnak tűnt, hogy ő külön mozog tőlünk, nem reggelizik 7kor, hanem alszik 9ig, nem a kis csúszdákon csúszik, hanem Nagyvadival a nagyobbakon, míg a kicsikkel pihiztünk ebéd után, ő Nagyvadi mellett játszott, este is tovább maradhatott ébren, mint mi. Együtt voltunk, együtt ebédeltünk, együtt vacsiztunk, marháskodtunk a medencében, tengerben, csak az a "minőségi együttlét, közös idő", a csak Rá figyelés, na az hiányzott, hogy csak az ő gondolataiba gabalyodjak bele, az ő vágyai után nyargaljunk a kertben, az ő tempójában pancsoljunk, hogy egymásra figyelhessünk, ne közösen valami külső dologra...

Boldi nem hiányolt minket, élvezte a nagyfiús kiváltságokat. Sosem voltam féltékeny a szüleimre, boldog vagyok, hogy ilyen szoros a kapocs köztük, Boldira pedig büszke vagyok, hogy nélkülünk is megtalálja a helyét.

Itthon, mikor lerobbantak a kicsik, Boldit evakuáltuk, mert nagyon érzékeny a mandulája, és bizony egy 40 fokos láz most nem hiányzik neki. Így szerda óta Nagyvadiéknál alszik, ill. mikor kiderült, hogy az oviból is négyesével küldik haza a lázas gyerekeket, elhatároztuk, hogy nem megy a héten. Nagyvadival járt dolgozni, szinte mindent együtt csináltak, Namu meg is jegyezte, hogy Nagyvadinak van egy kisfia. (Erre vágyott világ életében.)

Hiányzik, nagyon-nagyon, és bár beszélek vele telefonon, és tudom, hogy fantasztikusan jó dolga van, és élvezi minden percét, szeretnék végre társasozni, sakkozni, hallgatni az okos csicsergését, mesélni és átélni, megbeszélni, szeretnék közös időt Boldival!!!!

Gyógyuljatok meg kicsik, hogy hazajöhessen!!!!! Namu és Nagyvadi, nektek pedig hatalmas köszönet, hogy nem kellett hazajönnie!

Berci nagyon nyűgös, fáj a füle, Áronnak a torka fáj, ő is elég hisztis, 4. nap antibiotikum, remélem hat.

Tüszős mandula

Egész éjjel lázas volt Berci, 40 fok. Reggel Áronnal együtt forrón ébredt, és 9kor újból 40 fölött pittyegett a hőmérő, ill. a pittyegést nem vártuk meg, 39.9 után irány a hűtőfürdő, esetleg priznic, utána varázsszirup, melynek kihányását követően kúp. Lilla doktornéni fél órát segített délelőtt, hogy levigyük Bercus lázát, ami délután 2kor ismét 40 körül volt. Mindkét lurkónál tüszős mandula, gennyes garat, így antibiotikumot kaptak. Elég undorító még leírni is, de ez van, ez fáj, ez lázít.

Közben bal kézzel kicsomagoltam, és az utolsó adag mosásnál sikerült zsepit mosnom. Nem hiányzott...

Boldit száműztük a Nagyszülőkhöz, hátha megússza. Panni már lázas.....

Egy ilyen lázongós nap után olyan távolinak tűnik a nyaralás, pedig még csak tegnap érkeztünk haza.

Bahce

Törökül: kert. Gyerekeim mellett növényeket is nevelgetek itthon (sokszor úgy érzem, nagyobb sikerrel....), kikapcsol, feltölt. A szálloda kertjét naponta vagy tízszer bebarangoltuk, és mindig találtam valami lenyűgözőt. Hol az ismerős növény szokásosnál dúsabb és nagyobb tesója előtt róttam le tiszteletem, pl. derékig érő muskátli, vagy ez a VP által tujának vélt rozmaring bokor,

máskor valami újjal ismerkedtem.

Az összhatás ismét lenyűgöző.

Egyszer véget ér....

Hajnali 5kor startoltunk a szállodából, és 11kor már el is indítottam itthon az első adag mosást (egy óra időeltolódás miatt az út valójában 7 órás volt). A gyerekek elég nehezen viselték a hazarepülést, Bercus végig hisztizett, de ez nem csoda a fél ötös ébresztő után. Mikor leszállt a gép, megpuszilgattam a fiúk buksiját, és már akkor forróbbnak éreztem őket a kelleténél. Mire hazaértünk a taxial, Árcsi belázasodott, és estére Berci is beteg lett. Medencétől? Fagyitól? Ettek valamit? Nem tudom, de jó az időzítés, bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha kint robbannak le....