Hát igen. A hétvége nagy részét a gyermekeinkre gondolva aggódtuk végig, de azért egy-egy fénykép erejéig megjátszottuk a jókedvűt... Az igazat megvalva, szégyen ide vagy oda, gondoltunk a gyerekekre, de nem úgy és nem annyit. Tudtuk, hogy jó kezekben vannak, és városnézés közben, ha síró gyereket hallottunk, megkönnyebbülve néztünk össze, hogy nem a miénk...
Négy napig nem nyúltunk pelenkához, befejeztük a mondatainkat, akkor ettünk, amikor akartunk és azt, amit magunknak választottunk, egyedül mentünk wc-re. Reggel magunktól ébredtünk, este lehetett hangosan röhögni, anélkül, hogy föltűnne egy pizsamás muki az ajtóban azzal, hogy szomjas, és nem kellett egész nap fegyelmezni és egyszerre háromfelé figyelni.
Mikor legutóbb családilag Krumlovban jártunk, a Kastélypark jelentette az egyetlen helyet, ahol gyerek és felnőtt egyaránt jól mulatott, az előbbi leginkább azon, ha utóbbi kergette.
Nagyon szeretek a Háromgyerekkel lenni, szeretem az "ötöst", de jó volt egy kicsit kettesben...
2 megjegyzés:
Nagyon aranyosak vagytok , jó látni ilyen harmóniát : Csak igy tovább !!! sok puszi Kere
A 3,kép észvesztően jó. Megérdemeltétek,s tessék többször is beiktatni ilyesmit...
Megjegyzés küldése