Ciliék

Járt Bogdányban a Pivárcsi család háromnegyede is, Bence igazoltan volt távol, mert egy csapatot gardírozott Erdélyben, így róla kép nincs, de ittunk egyet az egészségére egy kis odavalósiból.

Máté bekerült a BME-re, úgyhogy ittunk erre is, aztán sütöttünk némi húsokat, és csak lustán beszélgettünk, kivéve Mátét, akinek az volt a feladata, hogy Boldival focizzon. Persze Bobek volt lejtőn lefelé.

A világot most sem váltottuk meg, de jól éreztük magunkat, és ez sem kevés.

Villámlátogatás

Balaton és Bogdány között jövet-menet összefutottunk Joli nénivel és Pista bácsival a GáborÁronban, és megmutattuk, hogy nem csak az ő hízóik gyarapszanak nagy ütemben.

Tanyasi

Almádi és Bogdány között ellátogattunk Eszterékhez, Kecskemét mellé a tanyájukra. Már tavasszal megbizonyosodhattunk róla, hogy ez bizony jó kis hely, de így nyáron, mikor üzemel a medence, fokozódtak az élvezetek.

A gyerekeket reggel kicsaptuk a kertbe, majd este, mikor a betyárok terelgették hazafelé a csordát, mi is behajtottuk a sajátunkat. Egész nap ment a sarazás, rohangászás, és még sárkányeregetés közben sem érték el a kert határait. Sehol egy autó, max. a szürkemarháktól kell tartani, meg Attilától, aki ha kedve támad "kicsapat a Simpsonnal a puszta közepibe". Fantasztikus volt. A nyugalmunkat csak egy grizlipók zavarta meg, melynek méreteit a fotó nem igazán tükrözi, kb. 2.5 cm-es volt a drágaság, és gonoszan meregette a szemeit.
A gyerekek szerencsére papírforma szerint kidőltek este, majd kis rásegítéssel mi is!
Attilának lányai, VPnek fiai vannak:

A non plus ultrát ismételten a ménes tagjai jelentették. Újra megnéztük a lovasbemutatót, bár a mögöttünk ülő spanyol csoportot leginkább Bercus szórakoztatta, aki a puszta tízes alatt végig hátrafelé kokettált a spanyolokkal. Boldi kétszer is lóra pattant, másodszorra Áron is felült mögé, erről képanyagot Eszterék küldenek majd. A gyerekek órákig etették a lovakat, Áront háromszor megharapta a legcsúnyábbik, így jár az, aki az öklét is beledugja a paci szájába.

Boldog szülinapot Namu!

Namu szülinapját flekkenezéssel ünnepeltük! Olyan jó volt együtt látni a 3 dédit! Az egyik képen felfedezhető Jamie Oliver, aki ellátogatott szerény kis sütögetésünkre, de legalább nem volt pucér, civilben pedig Esztivel főzőcskéznek otthon! Tágultak a gyomrok, és a képeket elnézve a torkunk sem maradt szárazon! Namu, még sok-sok ilyen boldog szülinapot kívánunk Neked!

Nem csak a húszéveseké...

Nehezemre esik írni erről, de július 19-én betöltöttem a harmincat. Kb. fél éve fogalmazgatom magamban, hogy mit is jelent ez. Valójában semmi komolyat, de azt hiszem VP átragasztotta rám az öregedés paráját (saját elmélete szerint egy harmincast már középkorúnak kellene tekinteni), ráadásul olyan sok lufi röpköd az ilyen kerek számok körül. Az utóbbi öt évben, mióta gyermekeim vannak, úgy érzem sok szempontból felnőttem, jó is ez, meg nem is. Megszerettem egy sor olyan dolgot (ételt, tevékenységet...), amit "fiatalként" mellőztem, "lecsillapodtam", önállóbb lettem, jobban rálátok a világra, ugyanakkor a figyelmem teljesen beszűkült az otthon/család témakörre, ami teljesen helyénvaló. Eddig rólam gondoskodtak, most én vagyok felelős másokért.

Két napig tartott a családom által szervezett meglepetések sora, amiért leginkább Esztinek tartozom köszönettel.

18-án reggel eljött értem a tesóm, és együtt töltöttünk egy gyönyörű délelőttöt, ami egy illóolajos masszázzsal indult, melyet fodrász követett, majd vásárolgatás (évek óta nem "nézelődtem", s bár ez sosem tartozott a kedvenc sportágaim közé, most nagyon jól esett). Mindenki tudta, hogy szülinapozunk, és sajnos elhangoztak az első lesajnálások, már ami a koromat illeti: "Harmincadik? Jajjjj, nem is nézel ki annyinak!" -mondták a szépségiparban dolgozó huszonéves taknyosok, nekem meg visszhangzott a fejemben az együttérző "jajjj" meg "annyinak"....

Aztán délután a Keresztmamám megnyugtatott a telefonban, hogy ez semmi, majd a negyvenediknél jönnek az "a korodhoz képest milyen jól nézel ki" kedveskedő szövegek.

Este felvettem az egyik szép új ruhámat, és a háromgyereket magunk mögött hagyva elmentünk VPvel vacsizni. A kocsiban kérdezte, hogy hova menjünk, mire én kis gondolkodás után rávágtam, hogy "Náncsi néni", ahol már évek óta nem jártam. Nem tudom VP hogy ismerhet ennyire, de mikor megérkeztünk virágcsokor várt az előre lefoglalt asztalon. Szép este volt, gyertyafényes. Az étlapjuk könyvespolcra való! http://www.nancsineni.hu/

Másnap délelőtt a gyerekek kétharmadát elvitték a nagyszülők, ráadásul sokáig aludhattam. VP mondta, hogy a 29dik évem utolsó vacsoráját és a harmincadik első ebédjét is vele töltöm, öltözzek fel, és mondjam meg, hogy hova menjünk. 3 étterem között vacilláltam, végül a dunabogdányi Napraforgó mellett döntöttem. Ismét le a kalappal VP és Eszti előtt, akik odaszervezték meglepetésből az egész családot! Bevallom őszintén, engem egy kicsit aggasztott a háromgyerekkel vendéglőben élethelyzet, de végül még tortáztunk is...

Az ebédet kipihenvén felmentünk a telkünkhöz, és boroztunk egyet a kertben. Egy kicsit bódult állapotomban talált rám a következő meglepetésem, a Boldi fagyizásának álcázott szekéren való zötyögés. Szép helyeken jártunk, sokat röhögtünk, és a bor is bennmaradt.

Amikor azt hittem, már nincs tovább, a Mócsai-tanya hatalmas rétjén meglepipiknikezés várt a barátaim társaságában, akik hihetetlen jól rejtőzködtek a bokrok mögött. Örültem mindenkinek, aki eljött, és köszönöm a kedves üzeneteket azoktól, akik éppen nyaraltak.

Felejthetetlen nap volt.