Nem csak a húszéveseké...

Nehezemre esik írni erről, de július 19-én betöltöttem a harmincat. Kb. fél éve fogalmazgatom magamban, hogy mit is jelent ez. Valójában semmi komolyat, de azt hiszem VP átragasztotta rám az öregedés paráját (saját elmélete szerint egy harmincast már középkorúnak kellene tekinteni), ráadásul olyan sok lufi röpköd az ilyen kerek számok körül. Az utóbbi öt évben, mióta gyermekeim vannak, úgy érzem sok szempontból felnőttem, jó is ez, meg nem is. Megszerettem egy sor olyan dolgot (ételt, tevékenységet...), amit "fiatalként" mellőztem, "lecsillapodtam", önállóbb lettem, jobban rálátok a világra, ugyanakkor a figyelmem teljesen beszűkült az otthon/család témakörre, ami teljesen helyénvaló. Eddig rólam gondoskodtak, most én vagyok felelős másokért.

Két napig tartott a családom által szervezett meglepetések sora, amiért leginkább Esztinek tartozom köszönettel.

18-án reggel eljött értem a tesóm, és együtt töltöttünk egy gyönyörű délelőttöt, ami egy illóolajos masszázzsal indult, melyet fodrász követett, majd vásárolgatás (évek óta nem "nézelődtem", s bár ez sosem tartozott a kedvenc sportágaim közé, most nagyon jól esett). Mindenki tudta, hogy szülinapozunk, és sajnos elhangoztak az első lesajnálások, már ami a koromat illeti: "Harmincadik? Jajjjj, nem is nézel ki annyinak!" -mondták a szépségiparban dolgozó huszonéves taknyosok, nekem meg visszhangzott a fejemben az együttérző "jajjj" meg "annyinak"....

Aztán délután a Keresztmamám megnyugtatott a telefonban, hogy ez semmi, majd a negyvenediknél jönnek az "a korodhoz képest milyen jól nézel ki" kedveskedő szövegek.

Este felvettem az egyik szép új ruhámat, és a háromgyereket magunk mögött hagyva elmentünk VPvel vacsizni. A kocsiban kérdezte, hogy hova menjünk, mire én kis gondolkodás után rávágtam, hogy "Náncsi néni", ahol már évek óta nem jártam. Nem tudom VP hogy ismerhet ennyire, de mikor megérkeztünk virágcsokor várt az előre lefoglalt asztalon. Szép este volt, gyertyafényes. Az étlapjuk könyvespolcra való! http://www.nancsineni.hu/

Másnap délelőtt a gyerekek kétharmadát elvitték a nagyszülők, ráadásul sokáig aludhattam. VP mondta, hogy a 29dik évem utolsó vacsoráját és a harmincadik első ebédjét is vele töltöm, öltözzek fel, és mondjam meg, hogy hova menjünk. 3 étterem között vacilláltam, végül a dunabogdányi Napraforgó mellett döntöttem. Ismét le a kalappal VP és Eszti előtt, akik odaszervezték meglepetésből az egész családot! Bevallom őszintén, engem egy kicsit aggasztott a háromgyerekkel vendéglőben élethelyzet, de végül még tortáztunk is...

Az ebédet kipihenvén felmentünk a telkünkhöz, és boroztunk egyet a kertben. Egy kicsit bódult állapotomban talált rám a következő meglepetésem, a Boldi fagyizásának álcázott szekéren való zötyögés. Szép helyeken jártunk, sokat röhögtünk, és a bor is bennmaradt.

Amikor azt hittem, már nincs tovább, a Mócsai-tanya hatalmas rétjén meglepipiknikezés várt a barátaim társaságában, akik hihetetlen jól rejtőzködtek a bokrok mögött. Örültem mindenkinek, aki eljött, és köszönöm a kedves üzeneteket azoktól, akik éppen nyaraltak.

Felejthetetlen nap volt.