csütörtök, április 16

Nem lehet megunni



A buborékfújás évek óta nagy kedvenc!

Nyuszkó

Idén is járt felénk a tapsifüles, és potyogtatta a kis ajándékokat rendesen. A fiúk különféle keresési-technikákat alkalmaztak: Áron tutira ment, és amit talált, azt azonnal meg is ette (szegény Gaskó Kriszti élvezte ennek következményét, mikor a minap vigyázott Áronra). Boldi hatékonyabban töltötte a zsákját, de azért a kóstolgatásra ő is szánt egy kis időt.




Mint az a képeken jól látszik, a nyuszink a sövényt átugorva távozott.

Egész délelőtt boldog, csokival jóllakott, kezdődő gyomorrontásban szenvedő, de erről még mit sem sejtő gyerekek rohangásztak a kertben.

Sonka

Szombat este Namuék látták vendégül a családot, melynek apropóján megfőtt egy 17 kilós sonka, bár a kicsinyítő képzőt most végképp nem értem a végén. A lakás megtelt jófej rokonokkal, akikkel sajna ritkán találkozunk, mivel távol élnek. Csuszi néni kézműves-szakkört tartott a fiúknak, Márta néni (aki azt hiszem a "lenénizést" olvasva virtuálisan is fejbe vág) albumokkal felvértezve jött mutogatni a Németországban maradt gyerekeket, unokákat valamint illusztrálni hihetetlenül kalandosra sikeredett életét. Órákig elhallgattam volna Egyiptomot, a kis lakást a Várban, azt, hogy egy hét alatt is lehet jogsit szerezni, az operaénekesi pálya viszontagságait, újrakezdést egy idegen országban, benősülni az "Eckhardt-okhoz" c. kihívást...
Jóska bácsi (azaz Márta néni férje) és az én Nagypapám (Sándor dédi) testvérek. Jóskáék (bácsitól ezesetben is eltekinthetek, különben aki ismeri Őket, tudja, hogy mennyire nem "bácsisok" meg "nénisek" Ők) két hét alatt körbelátogatják a rokonságot, szinte minden percük be van osztva, Mária dédi vállata magára a titkárnői szerepet, Tőle kellett időpontot kérni, hogy találkozhassunk velük. (Hiába, ez a népszertűség átka...)

Hosszú idő óta ez volt a legjobb családi összeröffenés, jókat kacagtunk, ettünk, ittunk. Mi kell még ennél több?


szerda, április 15

Április 11.

A többség a költészetet ünnepli nagy erőkkel, mi leginkább Boldit. Az idei április 11. csak úgy mint öt évvel ezelőtt, pont Húsvétra esett. Ez okból kifolyólag a múlt hét végén előre megünnepeltük Boldi szülinapját ill. utólag Árcsiét, nehogy összekeveredjen holmi nyulakkal. Ettől függetlenül a szombati nap Boldié volt, azt csináltuk, amit kért (bizonyos határokon belül). Délelőtt szeretett volna kimenni a Nagyrétre piknikezni és focizni, úgy is lett. Kivonultunk egy nagy kék pléddel, de előtte megvásároltuk a közértben a reggelinek valót. A szülinapos kívánságának eleget téve, csokis kekszet ettünk, chipssel. Volt foci, küzdelem az erdei sárkányokkal, heverészés, versenyfutás.

Berci megismerkedett a cumisüveggel (amit persze 5 perc múlva lenyúlt Áron). Most először kapott anyatejen kívül más folyadékot, nevezetesen vizet, de nem volt nagy sikere, a cumisüveg cumiját csak rágcsálta, esetleg fújta....

Állatkert

Ma a saját három mellé importált két rokongyerekkel feltöltöttük az autót maximális létszámra és nekiindultunk az állatkertnek. Hívtuk a Zsiga-Fenyő családot is, akik a lányokat delegálták, így végül három felnőtt és hét törpe alkotta a csapatot. Béreltünk kiskocsit, néztünk állatokat, és nagyon elfáradtunk.

Mindenki megtalálta a személyes kedvenceit: kinek a fóka, kinek a zsiráf, kinek a víziló jött be, de rám a legnagyobb hatást az óriáscsótányok tették, hosszú percekig rázott tőlük a hideg a tárló előtt, és az Indiana Jones 3. része jutott az eszembe róla.

A gyerekek szerencsére csak rövid időkre vesztek el, és nem végleg, így aztán volt kedvünk összeütni a zenés összefoglalót. A képeket Dóri, a zenét a Makám csinálta, mindkettő igen tehetséges a saját szakterületén.

kedd, április 14

Locsolókörút

Idén már hármasban indultunk útnak, hogy begyűjtsük a húsvéti lánylerakatok csokikészleteit. Jól betanultuk a locsolóverseket, felcsatoltuk a legnagyobb kosarat, aztán a részletes útitervnek megfelelően először Fanniéknál ébresztettük a teljes famíliát. Bálint és Barnus kissé kótyagosan vette tudomásul, hogy megszálltuk a kertet. Áron összebarátkozott Folti kutyával, így nem nagyon akaródzott neki nem hogy verset mondani, de még locsolni sem. Szerencsére sem Ági, sem Fanni nem volt túl szigorú, így aztán a fiúk betermelték az egész napi csokiadagjukat.Innen Mária dédihez hajtattak az urak, ahol bemálnaszörpöztek és némi vers is előkerült a locsoláshoz.Rövid pihenés után célbavettük Csengusékat, ahol Luca helyett Florkát találtuk, amitől Áron úgy meglepődött, hogy végül csak Csengét locsolta meg.Utána meglocsoltuk a házbeli Rékát, Orsit és Nórit majd mentünk Éva nagymamához. Itt letörtem egy focilázadást, így mehettünk tovább csokit gyűjteni.
Ezután Luxinál hiába csöngettettünk, a fúk még a macskaajtón is bekémleltek, de Luxi nem lett meg, így körülnéztünk a kertben és máris meglett a locsolnivaló: Luxi ugyanis Katababával kertészkedett. Itt is ittunk, de ekkor Áron már olyan nyűgös volt, hogy haza kellett menni ebédelni és aludni, de nem feledkeztünk meg Namu és Dóri meglocsolásáról sem.Sőt Bobek még Nagyvadit is meglocsolta, amit azzal magyrázott, hogy hátha kinő a haja a feje búbján.
Délután már az ikrekkel megerősítve locsoltuk meg Éva dédit, és sikerült végre rögzítenem a Zölderdőben kezdetű locsolóvers két változatát is:




Szülinapi buli

Némiképp lemaradtunk a dokumentálással, de most következzék a szülinapi vigadalomról való megemlékezés. Vasárnap délutánra összecsődítettük a szűk családot, ami nálunk kb. 20 fővel indul... Szombat délután megsütöttem a tortát, és előre elkészítettem, amit csak lehetett. A csokitorta receptjéért külön köszönet a Fenyő családnak! Tutira mentem, mivel Panni zsúrján leteszteltük a családi titkos receptet, ami osztatlan sikert aratott.
Szintén odavalósi a welcome drink-ünk is, nevezetesen pezsgő és leturmoxolt fagyott szamóca vegyítve. Alig győztem utántölteni a poharakat, a turmixgép motorja majd leégett...
Angol rokonaink szokásán felbuzdulva (már tavaly nekilelkesedtem), különféle zöldségeket vagdostunk össze (ez a többesszám némiképp túlzás, valójában Kriszti aprított, míg én rohangáltam fel s alá a lakásban), tálakba halmoztuk és különféle kencékből lehetett tunkolni a zöldségekkel. Szép, egyszerű, finom és különleges. Szintén Kriszti segített elkészíteni az olivabogyós ill. szőlőszemes sajtfelnyársalásokat. (Mondtam már Kriszti, hogy nagyon rendes vagy???)
A fiúk élvezték, és persze idén sem maradtak ajándék nélkül, a fő meglepi egy nagyobbfajta csocsó-billiárd-léghoki... játékasztal volt, ami azóta is nagy kedvenc.
Jövőre folyt.köv.!

péntek, április 10

Tavaszi szünet

Hála VP pályaválasztásának, kezdetét vette a tavaszi szünet. Bizony tanáréknál jó a sok együtt tölthető szünidő, de azért a "3kor leteszem a lantot" sor csak álom, mert ha le is teszi, este fürdetés után újra előveszi és pengeti vagy éjfélig....
A szünet első napján kirándultunk egyet, jobban mondva a testmozgás helyett a járművek mozgása dominált, legközelebb több időt hagyunk a futkosásra. 25 perc séta alatt eljutottunk a fogas végállomásához, majd 20 perc alatt felértünk a hegytetőre, 10 perces sétával át a Gyermekvasúthoz, 40 perc alatt vissza Hűvösvölgybe, ahonnan negyed óra buszozással már a Budagyöngyénél is voltunk, 10 perc séta után pedig már melegítettük is az ebédet. Pannusék is velünk utazgattak, és némi ki kinek ad és fest tojást vitát leszámítva teljes volt az összhang.





Ziki-zaka-zakatol,
ez a vonat valahol.
Én vagyok a vasutas,
te meg legyél az utas!




Illyés Gyula: Mozdony

S -sz, beh sok súly!
Meg se mozdul!
Friss szenet, ha bekapok:
messze, messze szaladok...