Sonka

Szombat este Namuék látták vendégül a családot, melynek apropóján megfőtt egy 17 kilós sonka, bár a kicsinyítő képzőt most végképp nem értem a végén. A lakás megtelt jófej rokonokkal, akikkel sajna ritkán találkozunk, mivel távol élnek. Csuszi néni kézműves-szakkört tartott a fiúknak, Márta néni (aki azt hiszem a "lenénizést" olvasva virtuálisan is fejbe vág) albumokkal felvértezve jött mutogatni a Németországban maradt gyerekeket, unokákat valamint illusztrálni hihetetlenül kalandosra sikeredett életét. Órákig elhallgattam volna Egyiptomot, a kis lakást a Várban, azt, hogy egy hét alatt is lehet jogsit szerezni, az operaénekesi pálya viszontagságait, újrakezdést egy idegen országban, benősülni az "Eckhardt-okhoz" c. kihívást...

Jóska bácsi (azaz Márta néni férje) és az én Nagypapám (Sándor dédi) testvérek. Jóskáék (bácsitól ezesetben is eltekinthetek, különben aki ismeri Őket, tudja, hogy mennyire nem "bácsisok" meg "nénisek" Ők) két hét alatt körbelátogatják a rokonságot, szinte minden percük be van osztva, Mária dédi vállata magára a titkárnői szerepet, Tőle kellett időpontot kérni, hogy találkozhassunk velük. (Hiába, ez a népszertűség átka...)

Hosszú idő óta ez volt a legjobb családi összeröffenés, jókat kacagtunk, ettünk, ittunk. Mi kell még ennél több?