Gonosz

Boldin néha eluralkodik a hiszti, és olyankor mi tagadás, elég nehéz vele. VP legújabb taktikája, a "menj be a wc-be, és húzd le a hisztit, ha megnyugodtál visszajöhetsz" című. Ez történt ma is, némi rásegítéssel, hogy Boldi eljusson a wc-ig. Áron az előszobában ült és nézte apa és Boldi tusáját. Amikor VP rácsukta Boldira az ajtót, és elhangzott az ominózus "húzd le!" felszólítás, Áron ránézett apjára és szigorú arcocskával skandálta:

- Gono, gono!
Azaz gonosz-gonosz!

Okos vagy véletlen?

Ma lementünk Áronnal sétálni egyet, míg Bobek és VP lángosoztak a piacon (de csak a csocsózást követően). Áron nagyon nyűgös, jön egy rágófoga és az idő sem valami bababarát. Nyafizott a kocsiban, ekkor melléguggoltam, megitattam, és elkezdtem beszélni hozzá. Mostanában nagyon "anyás" lett, még arra is féltékeny, ha Boldi reggel "kuckózás" közben az ölembe ül, ilyenkor Áron zokog. Hallottam, hogy sok kisgyerek megérzi a tesó érkezését, Eszti védőnője azt mondta, hogy olyan lehet ez számukra, mint amikor a férj hazaállít egy új feleséggel, akit a réginek szeretni kell.
Szóval, mondtam is Áronnak séta közben:
-Tudod, nem sokára megszületik Berci, a kistesód. Ugye nem leszel majd rá féltékeny???
(Ez utóbbi kérdés amolyan "költői" volt, nincsenek illúzióim...)
Erre Áron:
-Baba.
Mintha értene valamit.

Arany élet

Tegnap Ciliékhez voltunk hivatalosak ebédre. Volt ám jó dolgunk, dögivel!!!!! VP egykor és négykor is megebédelt a harcsapaprikásból juhtúrós nokedlivel, a kettő között pedig dinnye, fagyi, túrógombóc...

Áron és Boldi a szülői kívánalmaknak megfelelően viselkedtek. Boldit lenyűgözte a nagyfiúk társasága, egész délután velük focizott, beszélgetett. Áron pedig Cilivel homokozott, mászókázott, én pedig élveztem az édes semmittevést. (Csak a mutatóujjamat mozgattam néha fényképezés céljából.)

CTG 2.

Tegnap voltam a második CTG-n Bercivel. Bár a sor sokkal hosszabb volt, mint múlt héten, és felkészültem a 3 órás ácsorgásra, 10 perc alatt behívtak. Mindenkinek lehet mázlija egyszer (meg gondolom egy olyan orvosa, aki szól a mázli érdekében, bár tényleg nem kértem rá!!!!). Berci megdolgoztatta a szülésznőket, 30 perc CTG után produkáltunk elfogadható szívhangokat, bár ezt Áronnal már megszoktam. Mindenesetre a pulzusom 100 fölé emelkedett, mire az én vizsgálataimra került sor.

Cola mindent rendben talált, jövő héten már kétszer kell mennem ellenőrzésekre. Mostmár bármikor megszülethet a 3. kisfiam, így este elkezdtem összekészíteni a csomagomat, de nem sietem el a dolgot, remélem Berci sem! Nem akarok Áron és Boldi nélkül a kórházban pihizni!!!!! Jó lenne otthon, családi környezetben eltölteni az első napokat (is)!!!

A nagy csiga

Szerda délután felugrottunk Ágihoz, Emmához és Terkához, hogy bebizonyítsuk 5 gyerek nagyobb hangzavart és felfordulást tud csinálni, mint 3! Eszterrel jót beszélgettünk a konyhában, kivételesen nem babás témák voltak terítéken, hanem autósak, mivel ők is belevágnak a "régi kisebbemet újabb nagyobbra cserélem" projektbe, még nem sejtik...
Átvittük az itthoni prospektusainkat, meg a 3 hónap alatt felcsipegetett tudományunkat. (Meglepő módon egészen otthon vagyok már az egyterűekben...)

Esztiék bevállalták nyárra az óvodai óriás csiga őrzését (milyen lelkes anyuka!!!), ami valami elképesztően nagy és nyálkás, elkél a kesztyű, az egyszer biztos.

Foci

Bobek egy idő után alsógatyára vetkezve rúgta góláradatát, össz-vissz egy 10 perces kakiszünetet tartottunk, amikor is az Esztiék lakása felé rohanás közben Bobek megjegyezte, hogy milyen jó, hogy a közelben laknak. Hát még én hogy örültem!

Bobek elég erőseket rúg, de azért Apa még megállja a helyét, én már csak a kispadról szemlélődöm Bercivel.

Panni 3 hetes

Miután Berci már nagyon a finisben van, jobban mondva mindjárt a rajtnál lesz, nem merünk messzibb tájakra merészkedni, bár egy telkezést szívesen megejtenénk már, csak ez a non-stop front-eső-vihar mizéria keresztbe húzza a számításainkat. Szerdán elhatároztuk, hogy Pannussal töltjük a napot. Főztünk ebédet, és átvittük, hogy Esztiékkel együtt együnk, utána pedig lemenjünk a játszótérre. Beállítottunk a kosárkánkkal, és onnantól kezdve Boldin úrrá lett a hiszti, a tökfőzelék-sült csirkecomb menüpont átugrásával rögtön a "ha szépen megetted majd akkor jutalom fagyival" indított volna, amiből se mi se ő nem engedtünk vagy másfél órán át. Végeredmény (némi konszenzussal): tökfőzeléket egye aki akarja, Bobek evett combit, aztán fagyit.
Bezzeg Panni elégedett volt az ebédjével!

Képtelenség,

hogy lassan egy hete nem tettünk fel képeket a gyerkőcökről! Tegnap az esti "redőnymese" közben készítettem pár fotót. Áron 15 hónapig cumi nélkül éldegélt, de most, hogy a DM-ben kaptunk egyet ajándékba, néha előveszi és indulhat a cum-cum:

Nem venném el magamat feleségül!

Azt hiszem kissé hisztis lettem az elmúlt 2 hét alatt. VP és a Mamám mindenben segítenek, amiben csak tudnak, és én mégis....
Olyan hamar lefárasztanak a gyerekek, lassabban megy minden, és általános pánikhangulat tombol hormonokban lubickoló szervezetemben.
Kitartás kis családom, és köszönöm a türelmet!!!!!!!

Csodabogarak

Kb egy éve vettünk 3 Csodabogarak dvd-t 900 Ft/db áron a Saturnban, és azóta boldog-boldogtalannak szoktuk mondani, hogy milyen jó. Most véletlenül belebotlottam a neten feltöltve, úgyhogy idetettem, döntse el mindenki, hogy igazunk van-e. Az üldözéses rész tiszta Star Wars.

Vatera

Nincs is jobb, mint a 9. hónap végén beszerezni egy újabb kényszert. Nálam ezt most a Vaterán való használt gyerek ez-az vétele testesíti meg. Máskülönben mindenfélét lehet itt kapni, de 2,9 gyerekes anyaként a "baba-mama" portékákat böngészem. A legtöbb termékre licitálni kell, jó kis játék, csak elég időigényes, meg ugye a "sok kicsi sokra megy" bölcsesség árnyékában előre félek a hó végi bankszámlakivonatom lesújtó adataitól.

Tegnapi éjszakámat az "okos" társasjátékok felkutatása, valamint autósülés kajtatás töltötte ki (sokat nem kellett keresgélni, van belőle vagy 170 db, csak győzze végignézni az ember, aztán meg ügyesen nyerje meg a licitet). Előbbiből találtam egy nagyon szuper eladót, "játékos" néven árul (menet közben kiderült, hogy eredetileg óvónő), és tele van fejlesztőbbnél fejlesztőbb, ám mégis jópofa és élvezetes társasokkal. Vettünk is tőle vagy 8 darabot..., aztán majd adagolva tálaljuk egyre ügyesebb, kreatívabb, okosabb, iskolaérettebb (leg)nagyobbik fiúnknak.

Ma még lecsapok egy autósülésre, meg egy-két dekorációs dologra, aztán becsszó abbahagyom, még a végén a blogírás rovására megy. (úgyse hagyja abba-vp)

Vigyázni kell az embernek, mert akadnak érdekes portékák is, amelyekre valami furcsa oknál fogva senki sem licitál. Ebből a kategóriából nálam a nyerő: vasból készült bölcső, gyerekkarám, használt mellvédőkrém, használt orrszívó, autós ülés foltosan, külön hangsúlyozva, hogy "na az az én kisfiam izzadtsága", stb...

Hol van ilyenkor a fényképezőgép????

Ma délután Namuéknál voltunk, és Esztiék is áthozták Pannit egy kis felügyeletre. Boldi és Áron is kedvesek voltak Pannussal, Áron mindenféle felszólítás híján simogatta, puszilgatta a kis lábacskáit, sőt, amikor Panni sírni kezdett, rám nézett, majd Pannira mutatott, aztán pedig nekem mutogatta mell magasságban, hogy szoptassam meg.
Sokszor mondta Pannira, hogy "baba" és mutatta a földet, hogy tegyük le!

Dumagép

Ma reggel felfelé robogtunk a Kapy úton, és Áron kifelé nézett az ablakon, majd vigyorogva mondta:
-Mama, kop-kop!
Már harmadszorra hangzott el 2 nap alatt a domb tetején ez a mondat-féleség, aminek a jelentése: Namuhoz megyünk (Mamának szólítja), és nemsokára kopogni fogunk az ajtaján, hogy engedjen be!
Nem csak nyelvileg bravúros a srác, hanem attól is el vagyok ájulva, hogy így felismeri az útvonalat.

Pihenőnap

A heti rendes hálószobaszerelés és autóvásárlás után a mai napot megette az idegőrlő várakozás a CTG-re. (apropó, nekem már elsőre nem is a szögfüggvény ugrik be, hanem a babaszívhang-ellenőrző készülék). Fél 9-től 11-ig ácsorogtunk a Barossban a sok kismama közt, és néztük, hogy mikor írja már ki a kijelző a mi négyjegyűnket. Mivel Áront nem tudtuk se lepasszolni, se a folyosón elaltatni, ezért aztán elég fárasztó lett a délelőtt. De sebaj, Berci jó szívhangokat produkált (részleteket lásd lentebb), így aztán mehettünk is haza.

Előtte még beugrottunk Esztiékhez Panni nézőbe, amit a nézett gyerek átaludt. Itt Áron feldöntött egy cd állványra applikált cserepesnövényt, amiből a víz a hangfal alá folyt, így innen is pánikszerűen menekülni kellett.

Délután - miután sikerült Áront is elaltatni egy rövid időre,- sétáltunk egyet. A SKH-ban (Sült Krumpli Ház) ettünk fagyit, aztán foci a kertben. Bobek kis kék gumilasztiját az ötödik percben belerúgtuk egy tüskébe (lehet, hogy tövis, de erről egyszer már linkeltem a wikit), amitől szépen lassan elkezdett leereszteni, majd két perc múlva az egész labda begurult a labdaszomjas vicsorgó bozót legközepébe, de úgy hogy se elölről, se hátulról nem lehetett kiszedni. Mondtam is Bobinak, hogy hagyjuk itt a bokornak ajándékba. Erre aztán a nevezett olyan üvöltős, bőgős, takonyszétkenős hisztibe kezdett, hogy kitartott egészen a 3. emeletig, mire kiderült, hogy az a baj, hogy sajnálja szegény labdát, mert valamelyik mesében van egy ilyen sztori, hogy a labda elvész, aztán az szomorú lesz, meg elfújja a szél, satöbbi. Így aztán kénytelen voltam a partvissal és a szepegő Boldival visszaslattyogni a labdáért, amit aztán hősiesen kimentettünk a bozótból, hogy most itt lehelje ki a lelkét az ajtó előtt.

ui.:Most mondta a Dóri, hogy ezt a mesét ketten írják Boldival, ezért érintette olyan mélyen az eset.

Az első CTG

Ma voltunk először Bercivel CTG-n. Több mint 2 órát vártam állva mire sorra kerültem, szegény Áron is nyüglődött már a vége felé.

Anno Áronnal és Boldival rémálom volt a CTG, mert általában mire bekerültem elaludtak, és így alacsony, egyenletes szívritmust produkáltak, a kívánatos "csipkézett profil" helyett. Ilyenkor mindig kérdezték, hogy mit ettem és ittam, ill. leküldtek büfézni, tanácsolták, hogy igyak kávét és egyek csokit, melyekből az utóbbit fogadtam meg, aztán újabb várakozás, és jöhetett a második kör. Először heti egyszer szívattam magunkat ezzel, majd 2 naponta...
Bár a sor nem lett rövidebb a tavalyihoz képest, Berci csodálatos CTG görbét produkált elsőre, ami nagyon megnyugtatott.
A tegnapi autóbusinessnek köszönhetően a vérnyomásom 130 fölött volt, de ez sem jelentett ma gondot (csak én tudtam, hogy általában a 100at is alig éri el). Cola is megvizsgált, Berci fejecskéje nagyon lent van már, Cola szerint bármikor megindulhat a szülés, nem biztos, hogy egyben kibírjuk az elkövetkezendő 3 hetet. Azért én titkon reménykedem még legalább 2 hétben, mert bár hatékonyak voltunk, azért lenne még mit tenni.

Amikor vártam a vizsgálatra, elözönlöttek a "szülős emlékek", küszködtem a könnyeimmel. Ráadásul egy apuka két fiúcskával odaállt mellém, és hallottam, ahogy a srácok kérdezgetik az apukájukat, hogy hol a mama. A férfi a liftre mutatott, hogy mindjárt jön, erre a gyerekek odatapadtak a liftajtóhoz, nem lehetett őket arrébb tessékelni. Egy perc múlva megérkezett az anyuka, és a fiúk puszilgatták, csüngtek rajta. Arra a kérdésre, hogy hol a kishúguk az anyukájuk mosolyogva azt felelte, hogy az intenzív osztályon vigyáznak rá. Látszott rajta a kimerültség és félelem, mégis olyan örömmel ölelgette a gyerekeit.

El sem tudom képzelni, hogy hogy fogom kibírni Áron és Boldi nélkül 3-4 napig. Boldi már nagyfiú, érti a helyzetet, de Áron még sosem aludt nélkülem, és én sem szeretnék se egy napot, se egy éjszakát nélküle tölteni. Tavaly Boldi hiányában is nagyon nehéz volt, hiába mondta mindenki, hogy "de hát ott a kicsi", én telhetetlen voltam és vágytam mindkettőjükre.

Idén sem lesz könyebb...

Verdák

Nemrégiben írtam egy bejegyzést, ami vázolta az elkövetkezendő hónap feladatait, és ezirányú rémületemet. Hétfőn nekiálltunk ritkítani a lista elemeit, és azt gondolom, elég hatékony volt a hét: berendeztük Berci szobáját (VP 3 éjszaka szerelt, de áll a nagyágy, kiságy, fotel, komód), lecseréltük a régi autót egy 3 gyereknek megfelelőbbre, pillanatnyilag pedig zakatol a mosógép, és szárad az első adag Berci ruhácska.

Autó ügyben (az előző részek tartalmából: használt német - új francia - használt japán) visszatértünk a használt német márkákhoz, és eldöntöttük, hogy Németországban vesszük meg, mert egyfelől nagyobb a kínálat, alacsonyabbak az árak (bár a regisztrációs adóval ugyanott tart az ember, mintha itthon venné), és kevésbé valószínű, hogy vissza van pörgetve a km-számláló (hazai berkekben 90%os eséllyel vesz az ember "örökké fiatal" motort). Mivel mi igen amatőrök vagyunk e témában, riasztottuk Kerééket Münchenben, hogy nézzenek szét egy kicsit, illetve Áront is (bár közel álltunk hozzá, mégsem zakkantunk meg, természetesen nem a saját 15 hónapos Áronunkról van szó!).

Kere és Andris nagyon sokat segítettek a kínálat feltérképezésében, amiért örök hála, de a nyerő verdát Áron akasztotta. Summa summárum Seat Alhambra lett a vége, másfél éves és csak 15000 km-t futott, mondhatni zsír új. Áron még tesz bele ezt-azt, ráadásul a Skodánkat is beszámítja. Szerda este ültünk le dönteni az ügyben, és csütörtök este már próbaköröztünk az új kocsival. Szerintem szeretni fogjuk.

Amire nem gondoltam: Boldi nagyon büszke és örül az új járgánynak, de már most kezdi sírós hangon kérdezgetni, hogy miért nem lehet megtartani a jó öreg skodát is, amihez nagyon kötődik. Igen-igen, fiús családokban az ilyen autócserebere lelki válságot okoz (nemcsak a felnőtt tagokban). Ezt még meg kell oldani az elkövetkezendő 10 napban.

Jó lezárni ezt az autós témát, engem halálra idegesített az egész, hetek óta minden éjjel bújtuk a netet, és számolgattunk, nézegettünk, miközben rosszul voltam attól, hogy mennyire nem értek hozzá, azon görcsöltem, hogy mikor fognak átvágni.

Végre visszatérhetünk a babásabb témáinkhoz!!!

Vadasparki pihenő

Ma délelőtt félretettük az intéznivalókat, és elmentünk egyet sétálni a Budakeszi Vadasparkba. Az állatsimogatóban kezdtünk, ahol Boldit elbűvölték a kiskacsák, bár a legnagyobb sikert a pimasz liba aratta, aki állandóan megcsípte VP nadrágját, cipőjét, amitől a fiúk hangosan kacagtak.

A főbejárat melleti zöld placcon vakargattunk csacsikat és két idegbeteg kecskét, melyek közül az egyik fellökte Bobekot, aki egész megilletődött, bár szerencséjére szarvatlan példány VOLT a bitang.

A parkban először a "milyen kekszet vegyen Apa" 20 perces hisztit élveztük, aztán a "miért nem vett nekem Apa csokis kekszet" 10 percest, szerencsére utána jutott még idő a böfögő muflonra, csámcsogó malacokra, fél lábú gólyára, meg a többi fenevadra.

A Vadaspark után szolid ebédet fogyasztottunk a szomszédos vadfeldolgozó vendéglátóipari egységben. (Kecske-steak)

Török állás és terpesz ülés???

Bobek és Áron ma reggel a konyhában kergetőztek, és Boldi kitalálta, hogy az lenne csak az igazi játék, ha átbújhatnának a két lábam között. Imígyen fogalmazta meg kérését:
-Mama, légyszi állj török állásba!

Fúrás-faragás

Az elmúlt két nap a beszerzés-fúrás-faragás menüpontok köré építkezett. Megérkezett az Ikeából két tonnányi doboz, benne ezernyi csavarral és kétszáz oldal szerelési útmutatóval. Számomra érthetetlen, hogy ilyenkor VP mitől olyan lelekes.... (sorba rendezi a tipliket, előveszi a Bleckendecker fúrót, nekivetkőzik, behűtött sör kéznél és kopácsol-csavaroz. Én csak némi segédmunkában vehetek részt (hála 3 évvel ezelőtti együttszerelésünknek, amikor is az utolsó fázisban derült ki, hogy fordítva szereltem valamit, és kezdhettük az egészet előről.)

Alakul Berci szobácskája, bár még elég "steril", hiányoznak a kiegészítők (pl. Berci).

Mondat féleség

Tegnap reggel Áron az etetőszékében reggelizett, amikor is rámutatott a konyha másik végében álló kávéfőzőgépre, és ezt mondta:
-Bobo káááá nyom!
Tegnap előtt Boldi kétszer is úgy főzött kávét VP-nek (azaz nyomott a gombon egyet), hogy azt Áron is látta.
Jutalmul Áron is nyomhatott egyet a gombon, VP pedig egész nap pörög, a fiúk annyira élvezik ezt a koffeinfőzést.