hétfő, október 7
péntek, október 4
Csúszda
Évről évre egyre bátrabb vagyok: idén a nagy flash az volt, hogy megszerettük a gumikarikás csúszást. Aki már próbálta, az tudja, aki nem, annak elárulom: ezzel sokkal gyorsabban lehet lejönni. Igaz az egyszemélyes könnyen beforog, és akkor már borulni is könnyű vele, de a kétszemélyes piskóta az nem fordul keresztbe és kettesben lehet rettegni rajta Boldival, Áronnal, Bercivel, vagy éppen Dórival, vagy Ilussal.
Berci is nagyon vagány volt, simán lejött velem, és még Világbátor Áron is rászokott a kezdeti, "de-ugye-nem-borulunk-be" mantrázás után a hangos visítós csúszásra.
Amikor meg ebédszünet volt, csak mi voltunk a medencében, ki is lehetett volna írni rá a nevünket.
csütörtök, október 3
Iszom, tehát vagyok
10 órakor érkezik a tízórai, jelen esetben gin-tonic, ill. törökországi egy hetes nyaralásunk alatt mindent megtettünk Kuba szabadságáért is.
szerda, október 2
kedd, október 1
Halál-félelem
Teljesen normális dolog, ha az ember gyereke foglalkozik a halál gondolatával. Mindenki a maga szintjén persze. Tegnap mégis szíven szúrt a téma. Bercus fél tízkor az ágyából szólongat nyafogós hangon, s mivel ez lenne a tizedik túrám a gyerekszobába, morcosan próbálom az "aludjunk már végre, nem megyek sehova" irányába terelni a dolgot. Nem megy, Bercus egyre sírósabb, hallom a hangjából, hogy tényleg szüksége van rám, így tizedszerre is átvánszorgok. Berci szemében krokodilkönnyek és félelem.
-Mi a baj, Bercus?
-Attól félek, hogy egyszer majd meghalok. - válaszolja.
-Berci, egy csodálatos és hosszú élet vár rád, ne aggódj! - nyugtatom elég sután, kicsit elcsukló hangon.
-Mama, de félek, egyszer majd meghalok.
Ölelgetem, puszilgatom, simogatom, nem találok szavakat. Ekkor az emeletes ágy aljából Boldi és Áron is bekapcsolódnak vidám esti csevejünkbe, mentik, ami menthető.
- Berci nyugi, ha jól tudom, egy év háromszázhatvanvalahány napból áll, és egy ember úgy száz évig él, szóval legalább milliárd napod van! - mondja Boldi.
-Ne sírj Berci, előbb apa, aztán anya, majd Boldi fog meghalni, csak aztán én meg te! - hozza rám a frászt Áron.
Bercus szeme felcsillan.
-Jó! Akkor először apa hal meg? Utána te, anya?Majd Boldi következik, Áron és utoljára én? De a kicsi Zsombi még élni fog, igaz anya???
Valamitől Bercus megnyugvást talált, és pár perc múlva elaludt. Mi volt a kulcs? Nem tudom, talán az "odaát is együtt leszünk" gondolata.
Nehéz este volt.
-Mi a baj, Bercus?
-Attól félek, hogy egyszer majd meghalok. - válaszolja.
-Berci, egy csodálatos és hosszú élet vár rád, ne aggódj! - nyugtatom elég sután, kicsit elcsukló hangon.
-Mama, de félek, egyszer majd meghalok.
Ölelgetem, puszilgatom, simogatom, nem találok szavakat. Ekkor az emeletes ágy aljából Boldi és Áron is bekapcsolódnak vidám esti csevejünkbe, mentik, ami menthető.
- Berci nyugi, ha jól tudom, egy év háromszázhatvanvalahány napból áll, és egy ember úgy száz évig él, szóval legalább milliárd napod van! - mondja Boldi.
-Ne sírj Berci, előbb apa, aztán anya, majd Boldi fog meghalni, csak aztán én meg te! - hozza rám a frászt Áron.
Bercus szeme felcsillan.
-Jó! Akkor először apa hal meg? Utána te, anya?Majd Boldi következik, Áron és utoljára én? De a kicsi Zsombi még élni fog, igaz anya???
Valamitől Bercus megnyugvást talált, és pár perc múlva elaludt. Mi volt a kulcs? Nem tudom, talán az "odaát is együtt leszünk" gondolata.
Nehéz este volt.
