Ölelős

Ma sem maradt el...

Golyópálya 2.

Délután előkerült a műanyag golyópálya is, ő az:

Színesebb, csillog-villog, hangokat ad ki, sokkal több benne a rafkós alkatrész, mint fából készült társában, ráadásul könnyebb építeni belőle, már Berci is próbálkozik. Sokszor szerepelt már a blogon, ebből is látszik, hogy mennyire szeretik a gyerekek.

Együttes

Leggyakrabban Berci és Árcsi csak sivalkodnak valami felett, de 2 hete elkezdtek együtt játszani. "Együtt játszás" alatt értem azokat a 2 perces epizódokat, mikor veszekedés mentesen valami közös téma körül pörögnek. Ma a doboz két oldalán játszottak külön-külön. Bercus vonatokat tologatott, Áron egy üres zacsiba gyűjtötte a kisautókat. Aztán Berci Áron felé fordult, és elkezdett segíteni. Most még minden egyes "összjáték" megörvendeztet, remélem a közeljövőben ez lesz a "természetes", és akkor egy-egy kósza veszekedésről írok majd...

Golyópálya 1.

Régóta tervezem, hogy "jó játékok" címen elkezdek írni egy sorozatot a blogra. Nagyon sok időt fordítok arra, hogy hol és milyen játékokat vegyek, órákig keresgélek (legtöbbször a neten), míg rátalálok a legmegfelelőbbre. Lelőhelyeimről külön bejegyzést írok majd. Szeretem, ha egy játék "okos", barátságos a külseje (ezzel összhangban képtelen vagyok a fiúkra koponyás cuccokat aggatni, vagy pókemberes förmedvényeket, pedig az egész ovi ezt hordja, én akkor is írtózom attól, hogy Boldi hasán egy izomagy vagy egy csont díszelegjen...), szeretem, ha többen hozzáférnek, praktikusan elpakolható, strapabíró, de a legfőbb szempont, hogy gyerekeim személyiségéhez klappoljon. Amikor eljutunk egy zsúrba Boldival, a konyhában trécselés helyett lesem, hogy mivel játszik a többi gyerek, mik a leghívogatóbbak Bobek számára a polcon. Az oviban is imádok körülnézni, mert Szilviáék mindig begyűjtenek valami új gyöngyszemet. Legyen a fából készült golyópályánk az első a "jó játékok" közül. Az egészet úgy kell elképzelni, mintha csatornarendszert építene az ember. Nálunk háromból három fiú imádja a golyózást. 3-féle golyópályánk van, és nem telhet el úgy nap, hogy legalább az egyiket elő ne vegyék, ráadásul ez nem az 5 perc alatt megunom kategória, minimum fél órát elmolyolnak vele, és ha be kell szállni, én is nagyon szívesen építek, élvezem. Szeretem a fából készült játékokat, igaz ez nem olyan stabil és színes, mint a műanyag-golyópálya, de Áron és Boldi már nagyon jól elboldogulnak vele. Áron ma délelőtt épített egy kisebb pályát, Bercus pedig tesztelte. Egy nagy dobozzal van még az "alkatrészekből", jópofa rendszerek építhetők, bár a labilitás miatt ehhez szülői kéz is ajánlott (vagy kötélidegzetű gyerek, esetleg hisztis gyerek + süket szülő...). Berci imádja, ahogy masiroznak a fényes gömbök, zörög-kattog, aztán kipiszkálni, majd ügyesen beletenni a lyukba. Áron élvezi, hogy egyszerűbb pályákat önnálóan képes felépíteni, és imádja nézni, ahogy a golyók egymást kergetve kavarognak lefelé. Boldi összetettebb pályákat épít, mindig kitalál valami újabb csavart, leginkább azt szereti nézni, ahogy a nagyobb golyók utolérik a kisebbeket és maguk elött görgetik. A golyópálya volt az első játék, ami körül békében mindhárman egyszerre ügyködtek.

Átment a szűrőn, és összesen 3 doboznyi helyet kapott a szobában, amit nem sajnálok tőle.

Etye-petye-lepetye

Péntek délután VP-t a mentorcsoportjából ellátogató lelkes hívei ébresztették fel a szunyókálásából. A szokásos kávé után megtelt a szoba pletykákkal...

Maszkabál

Hétfőn debütált a két pókjelmez az óvodai farsangon. A gyerekek gyönyörűen feldíszítették a termet, a szülők pedig az asztalokat! Az idei jelmezek között is akadtak szenzációsak, nálam a rózsabokor (Bojka) és a mocsári szörny (Miri) győzedelmeskedett,de nem maradtak otthon a jól bevált varázsló, kalóz, virág, tündér, nyuszi... maskarák sem. 10kor Bagaméri fagylaltot osztott, aminek Áron-pók kezdetben nagyon megörült, majd kicsit csalódott volt, mikor harmadszori sorbanállás után is csak ping-pong labda került a vándor-tölcsérbe, amiből mindenki harapott egy keveset, Áronom az alját rágcsálta meg. Árcsi egész délelőtt a nagycsoportos zebrák között pókoskodott. Elég hamar aklimatizálódott, "srácok, gyertek utánam!" felkiáltással hívta a nála két fejjel nagyobbakat. Ettünk-ittunk, vetélkedtünk, megnéztük az elsősök előadását,majd távozóban Saci és Szilvia hívták Áront, hogy jöjjön máskor is, szívesen látják, és már azt is eldöntötték, hogy jövőre nem vesznek fel több ilyen "pajkosan eleven lurkót" (némi eufémizmussal élve)...., egy cumis pókocska elég lesz a kiscsoportba.

Ütős nap

A mai nap olyan kerek volt! Boldi elment oviba, Namu elvitte Pannihoz Bercust, így az egész napomat Áron gondolataival körbeszőve tölthettem. Le vagyok nyűgözve, puhára főzve, rajongok, tanulom, hogy így is lehet. Áron egy napocska, olyan de olyan pozitívan szemlél mindent, habzsolja az életet, akkora kanállal, amekkorához én még nyúlni sem mertem soha-soha. Örülök, hogy ő túlmutat rajtam. Jókedvű, pörög, tele van ötlettel, kezdeményez, alkot (persze sokszor közben romba dönt).

Reggel, miközben a fürdőszobában molyoltam, mellém telepedett egy dobbal a kezében. Áron csecsemőkora óta nagyon-nagyon muzikális, pár hangból felismeri a dalokat, nagyon odafigyel rájuk, pillanatok alatt megtanulja őket. Ma a fürdőben tapsoltam neki egy ritmust (tá-tá-titi-tá), amit simán visszadobolt, a következőt is, és ez így ment fél órán keresztül, a triola sem jelentett gondot. A tudománya memóriakorlátokba ütközik leginkább, de a ritmusérzéke kiváló!!!

Vp segítségével meg is örökítettük a dobolást.

Elképzel, végrehajt

Áron az aktuális rosszcsontságát (feldöntött egy széket) így vezette be:
-Anya!Nekem van egy jó kis elképzelésem!
És tényleg volt...

Freestyle

Míg a fiúk aludtak délután, kitaláltam egy új ételt. Rég csináltam ilyet, általában a "jól bevált" fogásoknál maradok, köszönhetően gasztronómiailag sekélyes ízlésű gyermekeimnek. Most viszont hála a napsütésnek, kedvem támadt valami újra, aztán holnap majd kiderül, mi sült ki belőle.

A tepsi aljába pici olívaolajat löttyintettem, főtt-füstölt tarja szeletekre tengeri halfilét tettem, megsóztam, ezután következett egy réteg leveles spenót, majd spárga darabkák. A spenótot fagyasztva vettem, forró vízben áztattam, míg leveleire nem esett szét, aztán lecsöpögtettem. A spárga még nyárról való, szintén fagyasztott, ezt enyhén cukros-sós vízben főztem pár percet. A tetejibe készítettem egy kis fokhagymás besamel-szószt, főzőtejszínnel és tejjel, majd nyakon öntöttem a tepsit. Holnap tűzpróba.

Úszás után

Mióta VP gipszben fekszik, Mária dédi vállalta át Boldi kedd-csütörtöki úszás utáni hazafuvarozását. A kötelező cukrászdázás után maradt idő még egy kis kártyázásra is. Holnap csütörtök, Mária dédi csúcs, mi pedig irtó hálásak vagyunk.

Végre

Áron és Berci este a kádban 5 percen keresztül ölelgették egymást, forrt a víz. Itt éppen Árcsi Bercust bámulva az alábbi szavakat suttogta:

-Berci, neked nagyon szép sötétbarna szemed van!

Összhangzattan

Csütörtökön, pénteken Áron és Bercus egész nap tesztelték a hallójáratainkat, folyamatos visítás, hiszti, kiabálás... A nap végére úgy éreztem, végigmulattam 10 punk-koncertet, lefutottam ötször a maratont és még messze a finish. Szombaton elcsendesedtek a kis hangszerek, és olyan szépen muzsikáltak együtt, hogy csak na! A vasárnapomat egy Wagner operához hasonlítanám...

Pletykás cipők

Nagyvadi ma meglátogatta az unokákat. Mikor indulásnál kért egy cipőkanalat, újabb bölcsességgel gazdagodott a család:

-A cipő mindent elmond a gazdájáról. Ha oldalt van a masni, az pocakra utal!

Bojka és Boldi

Bojkáról már esett szó blogunkban némi kézenfogva popsi-tepsizés kapcsán, és az óvónéniktől tudjuk, hogy mind a lányos, mind a fiús szülők még aznap átlátogattak Bojka/Boldi nézőbe. Én teljesen meg voltam elégedve Boldi választásával, szép, okos, kedves!

Múlt szombat délután Bobekkal kilátogatottunk Budakeszire, hogy megnézzük, hazai terepen is működik-e ez a szimpátia! Működött, olajozottan, kacagva, énekelve, szülőkről teljesen megfeledkezve.
Bojka (első két kép) és Boldi (harmadik kép) rajzoltak szépeket, melyekről jól látszik, hogy kinek szülei a grafikusok....
Bojka elárulta, hogy rózsabokor szeretne lenni a óvodai farsangon, és a "kreatív szülők" (ahogy az oviban emlegetik őket) nem ismertek lehetetlent:

Bojkának köszönhetően, mint fiús anyuka, elkezdtem vágyakozni egy kislány után, azt hiszem elviselnék egy kis rózsaszínt is az életemben...